Értékelés: Tillie Cole - Ezer csók
Fülszöveg:
Egy
csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy
lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg
kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves
Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai
kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy
Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki
megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított
vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult.
Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak
ezután éri majd...
ISBN: 9786155631498
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Árukód: 2716768 / 8136797
Belelapozás: epub
Formátum: EPUB MOBI
Borító: 5/6
Kicsit
magasnak tűnhet a pontszám, de már akkor jeleztem, hogy szerelmes lettem a
borítóba mikor először megláttam, de ugye ezt ti már tudjátok mikor megmutattam
nektek ezt a szépséges borítót.
Viszont
a könyvhétre kihozták a könyvet is és nekem az első dolgom volt, hogy délután
kettőkor elkéredzkedjek a munkahelyemről, hogy az elsők között kaparítsam meg.
Hmm, most így belegondolva kellene nektek egy beszámoló a könyvhétről is, ugye?
:D Na majd beszélgetünk róla a későbbiek folyamán. Viszont nézzük tovább a
könyvet. Imádom a színeit. Olyan figyelemfelkeltő, főleg a rózsaszín miatt. Az
üveg, amit ábrázol meg teljesen tökéletes. Végre egy könyv, ahol a szerelemről
nem a párocska árulkodik, hanem az üveg és el kell olvasnod, hogy mit jelent.
Számomra nagyon érdekes, amit jelképez ez az egész. Olyan misztikus már így
maga a borító és mégis káprázatos. Az ötlet pedig egyszerűen nagyon király.
Magamtól soha nem gondolkodtam volna el rajta, hogy milyen jó ötlet. Viszont a
mai világban soha nem tudod, hogy, akit igazinak hiszel tényleg igazi-e vagy
egy alufóliába csomagolt gyökér. :)
Személyes véleményem:
Imádtam.
Egyszerűen annyira jól van megírva, hogy letehetetlen volt a könyv. Ezért is
volt kicsit szomorú, hogy hibás példányt sikerült megvennem, de remélem, a
kiadó azért kicseréli, mivel így egyik barátnőm lefényképezte a hiányzó
oldalakat és így olvastam 30 oldalon keresztül.
Ami elég zavaró volt és, ha más könyvről lett volna szó biztos, hogy megvárom a
folytatást míg ki nem lesz cserélve. De miután megláttam a hibát egyszerűen
kétségbeestem. Mindenáron tudni akartam mi történik a következő oldalon és nagy
mázlimra találtam valakit, akinek megvan könyvben ilyen hamar.
Az
egyik főszereplő Poppy egy csodálatos teremtmény, tisztaszívű és közben
életvidám és kalandvágyó.
Valahogy
olyannak képzelem, mint, aki nem igazi, mint egy angyal. Aki azért érkezett,
hogy a családját erősebbé tegye. A párját pedig megszabadítsa a sötétségtől.
Mert ezt tette és számomra iszonyúan aranyos történet volt. Igaza volt Annának,
ez a könyv tényleg nekem való volt. Viszont, ha olvassátok, akkor a százas
zsebkendőt is hozzatok hozzá, mert szem nem marad szárazon. Kicsit klisés volt,
de szerintem ebben a műfajban már nehéz olyat lehozni, ami soha nem volt
máshol, de ettől függetlenül Tillie Cole véghez vitte, azt, amit sokan nem
tudnak. Klisés könyv, mégis magával ragadó és letehetetlen. Előfordul máshol is
mégis elsöprő győzelmet arat ebben a műfajban a többi könyvvel szemben.
Most pedig jöhet a történet:
Szóval miután hazaballagtam az én kincsemmel közben pedig úgy
mosolyogtam, mint aki megörült. Talán ebből is látszik, hogy mennyire vártam
már, hogy belekezdhessek a könyvbe. Az első dolgom volt, persze csak azután,
hogy végig mutattam mindenkinek, hogy végre megszereztem neki állni. Annyit már
tudtam, hogy biztos, hogy kelleni fog hozzá zsepi, hisz erre előre
felkészítette. Viszont arra nem, hogy már az első ötven oldalon sírva fakadok.
Szóval több szebkendő kellett, mint hittem.
Viszont hiába nem akarok spoilerezni nem lehet egy könyvről
úgy beszélni és megismertetni vele, hogy kicsit se mondjak olyan elemet, amit
tartalmaz a könyv. Szóval lesz az irományba spoiler, nem sok, de egy-két apróbb
dolog elő fog fordulni. Aki semmit nem
szeretne tudni a könyvről az szerintem most ne olvassa tovább. Megértéseteket pedig köszönöm.
Nagyon tetszett, hogy mindkettőjük fejébe beláthatunk, ezt
minden könyvnél értékelem mivel így sokkal jobban átérezzük a dolgok
fontosságát.
Az elején megismerjük Rune-t és Poppyt. Rune egy norvég
kisfiú, akik most költöztek egy amerikai kisvárosba és, mint minden gyerek, aki
utálja, hogy kiszakították a megszokott környezetből ő is utál mindent és
mindenkit és teljesen haragszik a világra, majd észrevesz valamit vagyis inkább
valakit. Aki nem más, mint a szomszéd kislány Poppy. Poppy egy vele egyidős,
cserfes kislány, aki már az elején barátjául fogadja a durcás fiút.
Valahogy magamra ismertem benne, hisz mikor 6 évesen másik óvodába
kerültem én is ilyen közvetlen voltam, mint Poppy. Bementem az új óvodában a
csoportba odamentem Imolához megkérdeztem játszhatok-e és leszünk-e barátok.
Onnantól kezdve pedig legjobb barátnők voltunk, amíg a későbbiekben általános
iskolát nem váltottam. Szóval a gyerekek közvetlenebbek és bátrabbak is, hisz
nem gondolják, hogy bárki előítéletes lenne velük és már az elején utálnák. Nem
úgy, mint mikor sokkal idősebbek lesztek. Szóval térjünk vissza
Poppyékre.
Innentől kezdve Poppy és Rune legjobb barátokká váltak és
innentől kezdve őket mindig csak együtt láthatjuk. Nem folyamatos a történet,
hisz mindig a legfontosabb dolgokat ismerjük meg velük kapcsolatban. Amikor
sikereket értek el vagy amikor valami rossz dolog történt velük. Szóval
mindegyik oldal tartogat valami újat, valami mást, valami különlegeset. Rune és
Poppy kapcsolata olyan hihetetlen. Nehéz elhinni, hogy létezik olyan kapcsolat,
ami annyira fiatalon kezdődött, mint az övék és ilyen sokáig kitartott sőt még
ennél is tovább. Tillie Cole regénye viszont minden számításaimat felülmúlja.
Egy elsöprő szerelmet írt le, ami alapjaiban változtatta meg az egész
látásmódomat.
De mielőtt mindenki az
gondolná, hogy az egész történet egy rózsaszín cukormáz és teljesen csöpög a
romantikától. Csak úgy jelzem, hogy tévedsz. Nagyon, de nagyon tévedsz. Az ő
életüket is beárnyékolja nagyon sok minden. Az első fordulópontban például az
egész világ kicsúszik a talpuk alól. Itt rengeteg kérdés fogalmazódott benne
azon kívül, hogy most hogyan tovább? Mi lesz ezután folytatják-e ezt az egészet
így vagy mindenki továbblép és éli tovább az életé. Igazából nagyon hamar
választ kapunk a kérdésre és lesz egy két éves ugrás. Persze vissza-vissza
tekingettünk közben a két évnyi történésekre. Ahol folyamatosan rájövünk, hogy
ezt a két gyereket vagyis most már fiatalt egymásnak teremtették. Belsőre két különböző ember és mégis egyként dobog a szívük.
Teljesen kiegészítik egymást.
Rune igazi sötétség, akit egy ideig kordában lehet tartani,
de mikor valami olyan történik, amit egyszerűen nem tud már kezelni kitör és
hatalmas pusztítást hagy maga után és, hogy ennek a pusztításnak mi lesz az
ára? Szerintem azt elkell olvasnod, hogy megtudd.
Poppyról már beszéltem, de akkor megemlítem itt is. Ő
teljesen Rune ellentéte. Igazi kalandvágyó, mindig pozitív és egy percre se
szomorodik el. Hihetetlen élni akarás van benne és nagyon sokszor
elgondolkodtam azon, amit és ahogy mondott.
Viszont ennél többet nem szeretnék megosztani a könyvről, hisz
egyáltalán nem akarom elvenni a kedveteket az olvasástól. Ez egy olyan könyv,
amit mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia.
Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, aki kicsit is
szereti a különleges szerelmi történeteket. Hiszen ez nem csak egy egyszerű se
veled se nélküled történet. Ebbe sokkal több van mélyen a felszín alatt egy
varázslatos szerelemet mutat be.
Viszont bármilyen hihetetlen nálam ez a könyv is
elindult a Best of 2018 címért és még fogalmam sincs, hogy mi lesz ezekután.
Kedvenc
idézetek:
„– Szabad nevetni – mondta pihetollpuha hangon. – Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?”
"– Ha egy napfelkeltét láttál, az olyan, mintha mindegyiket láttad volna – feleltem.
Poppy szomorúan ingatta a fejét. Rám nézett, és szánakozás volt a tekintetében. Összerándult a gyomrom.
– Ez nem igaz – érvelt. – Mindennap más. A színek, az árnyalatok… az, hogy milyen hatással van a lelkedre. – Felsóhajtott. – Minden nap ajándék, Rune."
„Megmutatta, hogy a szerelem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember elég állhatatos tudatni a másikkal, a szíve másik felével, hogy feltétel nélkül szereti. A nap minden percében szereti. Hogy a szerelem a gyengédség legtisztább formája.”
„Életemben nem gondoltam volna, hogy két gyerek olyan fiatalon annyira szeretheti egymást, és kamaszkorukban még szerelmesebbek lesznek, mint addig.”
„Én meghallottam a te szíved hangját, és te meghallottad az enyémet.”
Köszönöm, hogy itt jártatok,
Patti. J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése