Táncoló álarc | B.E.Belle - Hazugok /értékelés/
„Hiszem, hogy csak úgy érdemes élni, hogy reggelente, mikor felébredsz, számot tudj vetni magaddal, és méltóságteljesen nézhesd magad a tükörben.”
Fülszöveg:
Mennyi titkot takarhat
a bársonyfüggöny?
Rea, tánctársulatának
legjobbja, csapatával Spanyolországba,
Marbellára utazik egy
három hónapos szerződésre.
Vetélytársának,
Leilának eltökélt szándéka, hogy letaszítja a tánc
képzeletbeli trónjáról
a királynőt s háborút indít ellene. Vágya elérésében segíti Rea heves
természete és bicskanyitogató stílusa.
Rea sárba tiport
becsületének gyógyítója, a társulatot leszerződtetett szálloda tulajdonosának
fia, Hugo lehetne. A csapodár férfi elvarázsolódik Rea táncától. Elhatározza,
hogy megszerzi magának a karakán lányt.
Ármánykodás,
merényletek, rejtélyek, féltve őrzött titkok, hűtlen társak és szeretők
szegélyezik útjukat. Vajon képesek együtt végigcsinálni az előadást, vagy még
azelőtt párt váltanak, hogy felgördülne a függöny?
B. E. Belle első írása,
melyet egy igaz történet és valós események ihlettek, erotikus-romantikus
regény, mely
a művészlelkek kirívó
természetének bemutatására tesz kísérletet, miközben bepillantást enged egy
zárt és kegyetlen világ kulisszái mögé.
Kiadó:
ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak
száma: 432
Borító:
PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:
388 gr
ISBN:
9786155929588
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2019
Árukód:
2724844 / 1182878
Borító: 5/4,5
Alapjáraton a borítója megy magához a történethez
viszont végig olyan érzésem volt, mintha valami hiányozna. A lány a borítón
olyan rejtélyes. Nem tudtam eldönteni, hogy éppen koncentrál, töpreng vagy egyszerűen
besokallt és próbálja magát rendbe tenni. A háttérben pedig ott vannak a
cipellők, így pedig már a fülszöveg elolvasása nélkül is tudni lehet, hogy a
tánc lesz a középpontban legalábbis én elsőre erre gondoltam. Bár így a könyv
befejezése után kicsit kételkedek ebben, de majd lejjebb kifejtem, hogy mire céloztam.
Személyes véleményem:
B.E.Belle első könyve volt a Hazugok. A címből rengeteg
dologra lehet gondolni és nekem nem elsősorban a táncosok jutottak volna
alapjáraton az eszembe. A történet befejezése után viszont a hazugok jelző
jobban illene a két srácra Hugora és Adrianra. Aki elolvassa az tudni fogja,
hogy miért gondolom így. Maga a történet tetszett, jó volt megírva bár tény és
való elég sokszor volt ráterelve a hangsúly a szexualitásra, így pedig háttérbe
szorult a tánc és a szereplők megismerése. De továbbra is jelzem ez csak az én
véleményem. A kevesebb néha több. A következő értékelésemnél egy másik könyvnél
látni is fogjátok mire gondoltam. Mivel az írónő első könyves, így én
egyáltalán nem írnám le, hisz már az első könyve is egészen jó volt. Éreztem
rajta, hogy ez az ő stílusa, néha olyan volt, mintha Rea személyisége kicsit ő
is lenne. Ebből kifolyólag én már várom a következő könyvét, hisz ez 5-ből 4-es
volt akkor a többi már csak jobb lehet.
Magáról a könyvről:
A főszereplőnk Bogdán Rea, aki táncos. A társulat
melyben most van Spanyolországba kapott egy három hónapos szerződést. Rea elég nehéz
eset, néha kicsit hasonlított rám. Én is forrófejű vagyok és nehezen fogom
vissza a véleményem, de minimálisan javítható a dolog. Szóval Rea ne add fel. A
lány a legjobb táncosa a csapatnak és kulcsszereplő, hisz szólista. Viszont
ahogy a legtöbb helyen, ahol lányok vannak és még csapatot is alkotnak ott
mindig lesznek gondok. Ebben a „műfajban” tényleg kihalás útján lehet előrébb
jutni, így egyáltalán nem csoda, hogy Leila mindent megtesz, hogy a mi kis
hercegnőnk helyét megszerezze. Igen őszintén megmondom néha idegesített Rea, de
szerintem inkább azért, mert néha magamra ismertem benne, bár én nem dohányzom.
A másik kulcsfigura Hugo Ortega s biztonsági cég vezetője és a szálloda (melyben
fellépnek) tulajdonosának egyetlen örököse. Hugo híres nőcsábász volt, viszont
Rea felbukkanásával minden megváltozott. Ebből megítélve kamu nőcsábász, hisz
aki ilyen hírben áll, mint ő az kizárt, hogy elsőlátásra megváltozik és
konkrétan jófiú lesz. Így kicsit hiteltelen volt, de ezt arra íróm, hogy 3
hónap alatt kellett a történetet végig vezetni, így nem volt idő arra, hogy még
szerelmi civakodást olvassunk oldalakon keresztül.
A történetben bár számomra kicsit háttérbe került a
tánc, attól függetlenül, hogy néha megemlítették a próbákat és, hogy ott mi
történt mégis így is elég sok mindent meglehetett tudni erről a szakmáról. Nem
hittem volna, hogy ennyire szörnyű. Mármint csodálatos a szakma és tényleg lenyűgöző,
hogy ennyire ügyes lehet valaki, de iszonyú képmutatóak a táncosok. Komolyan
néha kedvem lett volna egy-két szereplőnek behúzni.
Egyben az egész:
Azt már említettem, hogy elsőkönyves írótól ez egy
nagyon jó történet. A többi pedig biztos, hogy ennél is több lesz. Hugo és Rea
szóváltásait nagyon szerettem. Érdekes volt magyar írónő tollából olvasni, hogy
végre valaki leírja a magyar emberekről, a magyar mentalitásról a véleményét. Teljesen
egyetértek vele, ezért sem tudom sokszor eldönteni, hogy mennyire vagyok büszke
a magyarságomra. Persze imádom, hogy magyar vagyok, de az a fránya magyar
előítélet, álszenteskedés, kotnyeleskedés, nekem semmi nem jó érzés stb. Nagyon
sok olyan dolgot olvastam benne, amivel egyetértettem. Ezenkívül jó pár dolgot
tudtam meg a színpadi világról, amiket eddig még csak sejteni sem sejthettem,
így mindenképp megért egy olvasást. A könyv pörgős, gyorsan lehet vele haladni.
Szerintem egy délután alatt el lehet olvasni.
Értékelés:
Idézetek:
„Nem szakácsnőt akarok, ahogy takarítónőt sem keresek. A szerelmem vagy. Ezenkívül semmi sem érdekel.”
„Nem vagyok rossz ember. Csak őszinte. Mivel jobb a kedves hazugság, mint a kemény igazság? Mardossa a lelkemet, mikor nem látják, milyen vagyok valójában.”
„– Bánod, hogy magyarnak születtél?
Láthatóan nem erre a reakcióra számított részemről. Egy ideig csendben van, olyan, mint aki nem örül, hogy kérdésemre hangosan ki kell mondania a választ.
– Nem volt választásom.”
„Ettől függetlenül mindegy, hogy színház vagy iroda. A magyar mindenhol ugyanolyan. Nem egy embert láttam én már lelkileg tönkremenni a munkahelyi környezete miatt otthon.”
„Sőt a legtöbb nő maga kínálkozik fel. Ezt a világot éljük. Szinte könyörögnek, hogy dugjam meg őket. Utána pedig csodálkoznak, hogy feleségül azért nem kérem egyiket se. Olcsó népség. Mégis mit hisznek? Eleve nem tudna szorosabb szál fűzni egy ribanchoz, akit csak annyi választ el az utcán álldogáló szakadt prostitól, hogy nem kell neki pénzt dobni az ágyra.”
„Nem az itt a baj, ha egy nő szajhaként éli az életét, minden joga megvan hozzá, de legyen tisztában a viselkedésével és azzal, hogy pont úgy bánok vele, ahogyan arra érdemes.”
Patti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése