Értékelés: Rachel Hollis - Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!

Fülszöveg:

Rachel ​sikeresen ötvözi az ihletadó életviteli tanácsadó és a legjobb (és legviccesebb) barátnő hangját. A megbotránkoztatóan őszinte és humorosan józan könyve igazi ajándék azoknak a nőknek, akik szeretnének kiteljesedni és bátran vállalt, hiteles életet élni.

Megan Tamte, az Evereve alapítója és társelnöke

Azt hiszed, hogy mindenki másnak bejött az élet, csak Te vagy reménytelen eset? Ha igen, Rachel Hollis azt üzeni neked: ez óriási hazugság.

Az Inc. Magazine által „a harminc legjobb harminc év alatti vállalkozó” közé sorolt Rachel arra használja fertőző energikusságát, hogy feltüzelje a nőket: vegyék át életük irányítását, és félelem nélkül merüljenek bele legfőbb szenvedélyükbe. A fájdalmas őszinteséggel és rengeteg humorral tálalt gyakorlati stratégiákat Rachel a saját élettapasztalataiból gyűjtötte össze. A szórakoztató és bátorító érvelés mögött egy hús-vér nő rejtőzik, aki legújabb könyvében feltárja azt a húsz hazugságot és tévhitet, amely visszatartja a nőket attól, hogy örömteli és eredményes életet éljenek.

A könyv segítségével az újdonsült anyukáktól kezdve a profi üzletasszonyokig mindenki esélyt kap, hogy kilépjen a hagyományos keretekből, újragondolja az életét, és végre magabiztos nővé váljon az élete minden területén.

Kiadó: PARTVONAL

Oldalak száma: 285

Borító: KARTONÁLT

Súly: 310 gr

ISBN: 9786155783524

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2019

Árukód: 2724342 / 1182480

Fordító: László Zsófia

Borító: 5/5

Igazából erre nem is tudok mást adni. Egyszerűen számomra tökéletesen tükrözi a könyvet. Légy önmagad, légy szabad és ne foglalkozz soha, hogy más mit gondol rólam.
Az értékelésem kicsit másfajta, mint a megszokott, hisz a könyv is teljesen más, mint, amit olvasni szoktam.

Személyes véleményem:

Annától a Lap lap után bloggerinájától hallottam a könyvről és miután elolvastam az értékelését valahogy úgy éreztem, hogy nekem is szükségem van erre a könyvre. Ezt pedig milyen jól gondoltam. Az utóbbi pár hét egyszerűen nem az én hetem. Valahogy nem éreztem úgy, hogy van értelme ennek az egésznek, amit életnek lehet nevezni. Mármint ne értsetek félre nincs halálvágy vagy ilyesmi csak szimplán elfáradtam és besokalltam. Minden sok volt. A munka, a bloggolás és semmihez nem volt kedvem. A párkapcsolatom is hullámvasút volt és a munkahelyemen is kaptam 1-2 beszólást, ami csak rontotta a kedvem. Persze már megtanultam, hogy álarcot hordjak és ne foglalkozzak semmivel, de attól még belülről mardosott a dolog. Hiába beszéltem ki magamból egyszerűen nem mindent tud ezzel elengedni az ember. Majd tegnap leültem a fűbe és olvastam. Néha megálltam, hogy végig gondoljam, az olvasottakat és persze az is, hogy én min tudok változtatni. Az olvasás közben rengeteg minden előjött amire már ezeréve nem is gondoltam.

 "Csak egyetlen esélyt kapsz az életre, és az élet elszalad melletted. A fenébe is, nehogy kárt tégy magadban, és nehogy megengedd ezt másoknak! Ne érd be kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz!"

Gyerekként/tini korban rengeteg bántást kaptam. Én voltam a lány, aki nem hízott, nem beszélt csúnyán, aki nem randizott és nem itta le magát minden hétvégén. Érthető, hogy nem is a népszerűek táborát erősítettem. Nem az én műfajom volt az, hogy folyton igyak. Ennél azért jobban is eltudtam tölteni az időmet. Ezenkívül voltak egyéb gondjaim, amik sokkal nagyobbak is voltak annál, minthogy azért cikiznek, mert nem iszok alkohol. Jelezném most is max évi egyszer, ha iszom egy Somersbyt vagy citromos sört. Egyszerűen nekem nincs az élethez való létnél szükségem az alkoholra. Biztos valaki ettől érzi jobban magát, hát én nem. Sokat bántott a dolog, próbáltam is változtatni rajta, de az nem én voltam. Így pedig hanyagoltam is a dolgok.

Ezekután volt még egy fejezet, ami sok mindent előhozott belőlem és persze már jó ideje lezárt időszak, de újra bebizonyította, hogy mennyire egészségtelen volt a legelső kapcsolatom. Már említettem, hogy cikiztek azért is, mert nem igazán volt párkapcsolatom, így amikor bekövetkezett az első. Teljesen oda és vissza voltam. Elmondhattam, hogy nekem is van barátom. De ez a boldogság a visszájára fordult elég hamar. Én felköltöztem Budapestre koliba és egyszerűen megfojtott az akkori barátom. De komolyan. Ha boltba mentem és nem írtam 5 percig már veszekedett velem, hogy biztos pasizok, ugyanez volt a válasz, ha délután aludni akartam, mivel éjszaka diákmunkáztam a tescoba, nappal (8-15:20-ig suliztam) suliba voltam, így az még csak elő sem fordulhatott, hogy tényleg fáradt vagyok. Az elején nem láttam, hogy ez mennyire rossz hatással van az életemre és a közérzetemre. Ezekután már csak akkor tudtam mosolyogni, ha kizártam pár órára az életemből és a szobatársaimmal beszélgettem. Ez eltartott két évig. Jó párszor eszem bejutott a szakítás. Én sem voltam hülye, egy idő után rájöttem, hogy nekem ez nem kell, de volt, hogy öngyilkossággal fenyegetőzött stb. De aztán betelt a pohár és léptem. Azóta vagyok boldog, igazán önmagam és rájöttem, hogy csak én tehetem, hogy hagytam magam boldogtalanul tengődni. Teljesen átéreztem, amit az írónő írt a kapcsolatáról és, hogy mennyire nem érdekelte, hogy rossz. Hisz én is így voltam vele.

"Gyakran nem is tudatosulnak bennünk az önmagunkról farigcsált hazugságok, ugyanis olyan hosszú időn át és olyan erővel harsogták őket egyenesen a fülünkbe, hogy már-már alapzajjá váltak."

De az ember feláll. A hibáiból elkezd tanulni és egyszerűen kinyílik a szeme. Rengeteg tanulság volt benne, amit szerintem megfogadhatnánk mi magunk is, hisz talán pont ez az írónő célja, a saját hibáit bemutatni nekünk, hogy tanuljunk belőle. Azt nem tudom, hogy ez mennyire lesz sikeres, hisz a hibákból tanul az ember, általában más hibáiból pedig nem szoktunk tanulni, de majd kiderül. Még mindig vannak dolgok, amiket meg tudok fogadni az írónő által megéltekből. Én is össze írtam magamnak a  vágyaimat és a céljaimat és ezután azon leszek, hogy egytől egyig mindet valóra váltsam. Rengeteg plusz energiát adott, most úgy gondolom, hogy tényleg minden lehetséges és senki sem állíthat meg. Ahányszor olyan részhez értem, amin átestem vagy én is olyan vagyok, mint amilyen ő volt akkor csak bólogattam, hogy “igen teljesen így van” vagy éppen csak ráztam a fejem, hogy mennyire idióta voltam. A könyv olvasása közben rájöttem, hogy nem kell mindenhez érteni, nem kell tökéletesnek lennem. Csak egyszerűen szeretnem kell önmagam és az életem. Most pedig eldöntöttem, hogy a szabadságom után elkezdek edzőterembe járni, hogy végre magamra is fordítsak egy kis időt és végre elégedett lehessek önmagammal. Hisz csak az számít, hogy én szeressem önmagam. 

 "Te is több vagy annál, mint amire jutottál.
Ezt akarom elmondani azoknak a nőknek, akik tanácsért fordulnak hozzám. Meglehet, kicsit kínos hallani, de ennek a biztos tudata mögött már látszik az igazság: hogy több van benned, mint amennyire vitted, és kizárólag rajtad áll, mihez kezdesz ezzel a felismeréssel."

Rájöttem, hogy nem ciki, ha nem mindig tudom jól megcímezni a borítékot, hisz voltam már olyan kreatív, hogy az egyik játék nyertesének szoló csomagot feladtam Pestre, de mivel fordítva címeztem meg a borítékot a nyertes csomagját leküldték hozzánk vidékre, így anyukámat kértem meg, hogy legyen oly kedves és fordítsa másik irányba a csomagot. Én pedig még két napig rágtam a körmöm, hogy vajon a gyertya túléli-e. Nem ciki, hogy nem tudsz főzni, hisz senki nem tudja mi áll a háttérben. Tudom könnyű azt mondani, hogy a mai fiatalok erre is képtelenek. De ez nem így van. Nagyon sok mindent el tudok mondani, hogy készül és tehetségtelen sem vagyok. Sőt a kókuszgolyóm a mennyekig dicsérik, úgy ahogy a gofrim is. Egyszerűen a tűzhellyel van a bajom. Mármint magával a tűzzel. Kevés emberrel osztom meg a történteket, hisz ez egy fájó pont lesz mindig is az életemben. Amikor 7 éves voltam apukámnál voltam láthatáson. Viszont sikerült a kályhába benzint öntenie, én ugyanabban a szobában játszottam a játékaimmal, amelyikben ez az eset is történt, hogy mire magamhoz tértem már az egész szoba égett. Apu kizavart a lakásból, de ő még bent maradt. Álltam az udvar kapujában a dédimamával és vártam, hogy ő is kijöjjön. Ő, aki az egészet okozta, ő akitől kezdve onnantól kezdve féltem, ő aki az édesapám bármi is történt azóta. Rémálmaim voltak, sírva keltem és mégis túlléptem. Legalábbis gondolta mindenki, majd kiderült, hogy egy öngyújtótól is félek. Igen félek a tűztől és igen emiatt nem tanultam megfőzni. Tudom sokan soha nem fogják megérteni és hiába meséltem már el pár embernek még tőlük is kaptam kinevetést stb. De ők nem élték át, nem tudják mi zajlik le bennem.

 "Az összehasonlítgatás az öröm halála, és mindössze egyetlen embernél kell jobbnak lenned: tegnapi önmagadnál!"

 Egyszerűen ez az én életem és biztos vagyok benne, hogy majd láttok olyan sütit is a könyvek mellett amit én készítek, de még idő kell, viszont szépen lassan én is megoldom a gondjaimat. Ezeket azért írtam le nektek, hogy soha ne gondoljátok magatokat kevesebbnek, hisz nem vagytok. Mindenki különleges a maga módján. Attól, mert valaki márkás ruhát hord vagy milliókat keres még nem lesz semmivel sem több nálad. Legyenek céljaid, váltsd valóra az álmaid és ne feledd mindig jobb leszel annál, aki tegnap voltál. Minden lépés számít, bármilyen kicsi is.