Értékelés: Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1.)
„Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet.”
Fülszöveg:
Újvári
Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttíg, egy családi
tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a
hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután
átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap
az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként
főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna
környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes
Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyén.
Kiadó:
L&L Kiadó
Oldalak
száma: 432
Borító:
PUHATÁBLÁS
Súly:
420 gr
ISBN:
9786155653407
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2018
Árukód:
2710124 / 1171445
Már
a megjelenése óta el akartam olvasni, hisz imádom az írónő könyveit. Az előző
sorozatánál például öt órát álltam sorba és, mégsem sikerült aláírást szereznem
mivel mennem kellett dolgozni, de egyáltalán nem bántam meg azt a pár óra
elvesztegetett időt, hisz nagyon jó volt valaminek a része lenni. Iszonyú jó
volt a hangulat és nagyon jó volt látni, hogy egy könyv, egy írónő ennyi mindent
elért. Hisz mostanában mindenhonnan azt hallani, hogy a fiatalok alig olvasnak,
de jött Laura és megmozgatott rengeteg fiatalt, akik van, hogy ennek hatására
kezdtek el olvasni. Szerintem mindenki mondhat bármit, lehet egy könyv nem a te
ízlésed, de az példaértékű, amit az írónő véghezvitt mind a fiatalok, mind a
felnőttek körében. Ezeket az érdemeket pedig nem lehet elvenni tőle.
Borító:
Nekem
tetszik a borítója. Ilyen téren egész sokat elárult arról, hogy hol tartják a
versenyt. Nekem pedig egy ehhez hasonló dologhoz van egy nagyon szép emlékem.
Igaz az nem a Bükkben volt, hanem a Mátrában.
Magáról a
könyvről:
Alig
vártam, hogy elkezdjem. Az eddigi legjobb Leiner Laura könyv. A főszereplő
Újvári Hanna, akivel, egy évvel ezelőtt egy hatalmas tragédia történt. Azóta
pedig csak árnyéka önmagának. Hannát és három iskolatársát kérték meg, hogy
vegyen részt az Iskolák Országos Versenyén és nyerjék meg az igazgatójuknak a
kupát. Viszont erre a versenyre sem akart elmenni, de aznap este mikor
felkérték rá meghallott valamit, ami miatt meggondolta magát. A versenyre a
Szirtes Gimnázium már nyolc éve próbál bekerülni és most sikerült először. Így
elég menőnek hangzik, viszont van egy bökkenő. Erről az egészről még soha senki
nem hallott. Sőt a versenyzők az indulás napjáig azt sem tudják, hogy hol
fognak lenni két hétig. Hannának rengeteg dologgal meg kell küzdenie. De ennek
ellenére ők napról napra egyre erősödik. Hisz nemcsak azokkal kell megküzdenie,
akik eljöttek, hogy elvigyék a kupát. Hanem az érdekesebbnél érdekesebb
feladatokkal. A lelki megterheléssel. Megtapasztalja, hogy milyenek is ilyen
helyzetben az emberek és ezen túl történik vele még pár dolog. Egyszerűen én is
szurkoló tinilánynak éreztem magam. Ahányszor kaptunk egy csipetnyit a
versenyfeladatból, de még nem kerültünk közel magához a véghezviteléhez ugyanúgy
izgultam, mint maga a versenyző. Annyira szorítottam és féltem, főleg, ha valami
máshogy történt. Ezek az izgalmak annyira hiányoztak már az életemből és szerintem
mindig is fognak, hisz ezeket a dolgokat csak egy Laura könyv mellett élhetem
át. Régen úgy voltam vele, hogy pont az én korosztályomnak íródtak, majd
kicsivel idősebb lettem, de a rajongásom nem változott. Most pedig úgy érzem,
hogy Laura könyvei is kezdenek felnőni.
Egyre
jobban ismertük meg magát a Bükköt is, a helyszín bemutatásakor már
legszívesebben és is a regény része akartam lenni. Ott akartam lenni mikor
mindent megismernek, amikor új barátokat szereznek…. vagy mikor medencés bulit
tartanak. Egyszerűen újra tini lettem ezzel a könyvel. A humor itt sem maradt
el, amit ugye már említettem és ez kellett is főleg mikor már szomorkásabb
hangulatba ment át a könyv. Az egyik ilyen kedvencem Hanna nagymamája volt, aki
könnyed humorával szerintem minden rajongót meghódított magának.
„Türelmesen tartottam a telefont, miközben a nagyi terepszemlét tartott egy számára teljesen idegen ember oldalán. Annyira nem volt meglepő, gyakran tett ilyet egyébként is, főleg, amikor a Facebookon veszekedett idegenekkel a kommentszekcióban, majd az ellenfele profilját átböngészte, hogy személyesebb sértéseket tudjon hozzávágni. Tüneményes idős hölgy.”
Nagyon
tetszettek a karakterek. Mondjuk ez egy Laura könyvnél nem meglepő, hisz a
többieket is mindig bírtam. Viszont itt volt valami plusz bennük. Az írónő
könyvei eddig mind humorosak voltak és nem igazán nyúlt kemény témához. Itt
viszont volt benne olyan is, ami miatt nagyon sokszor könnycseppet ejtettem,
mégis megvolt benne az, ami mosolyra fakasztott. Eddig ilyennel nem nagyon találkoztam az írónő
könyveiben. Felütötte fejét a gyász, a veszteség és az elmúlás. Amitől a fiatal
lány nem tudott egy percre sem megszabadulni. Egyszerűen úgy gondolta, hogy nem
érezheti már magát boldognak. Számára csak volt a történtek előtti Hanna, aki
semmi érdemlegessel nem foglalkozott, aki elfecsérelte az idejét a neten és volt
történtek utáni, aki valahol megragadt és nem tudta, hogy hogyan tovább. Ez a
verseny pedig nagyon sokszor kihozta belőle a két végletet. Mikor önfeledten
boldog lehetett, majd mikor rájött, hogy neki nem is szabadna mosolyognia.
„Az ünnepek, amiket nem élhetünk át együtt, vagy amiket nem élvezhetünk többé ugyanúgy, a hétköznapok nyomorúságos üressége, a véltelen lézengés. {…} A soha szó tényleges jelentése, ami valóban azt jelenti, hogy ebben az életben már biztosan nem látjuk többé a szerettünket.”
Itt
sem maradt el az ellenállhatatlan pasi. Aki minden olvasó szívébe férkőzik.
Most mindenki vágya Kornél lett. Egy másik csapat tagja, akiről az én nagy
bánatomra még mindig keveset tudok. Pedig annyi mindenre kíváncsi lennék. De
remélem a továbbiakban, majd többet megtudok (igaz itt most kicsit ferdítek,
mivel már elolvastam a második részt is). Ő már nem egy átlagaos tini srác.
Több van benne, mint azt a felszínen sejteni lehet, és már kíváncsian várom,
hogy minden részét megismerjük.
Egyben az
egész:
Egy
újabb kedvencet avattam ezzel a könyvel. Nagyon tetszett maga a történet, a
karakterek, hogy végre van valami egészen új is Laura könyveiben. AZ igazgató
úr lelkesedése és a posztjai alatt lévő kommentek mind-mind feljebb vitték a könyvet
nálam. Mindig volt egy viccesebb rész, egy szűnni nem akaró röhögő görcs, amit
csak Laura könyvei tudnak kiváltani. Köszönöm, hogy megteremtette ezt a világot
is és, hogy új kedvenceket avathattunk. Remélem még rengeteg Laura könyvhöz
lesz szerencsém.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése