Értékelés: Rachael Lippincott - Két lépés távolság

„Most először érzem a köztünk lévő három lépés minden centijét, minden milliméterét. Szorosabban magamra húzom a pulcsimat, és félrenézek a nagy rakás jógamatracra a sarokban. Próbálok nem törődni azzal a ténnyel, hogy ez a távolság…örökre ott marad.”

Fülszöveg:

Nemsokára a mozikban Haley Lu Richardson és a Riverdale dögös bandavezérét játszó Cole Sprouse magával ragadó főszereplésével!

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 272

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

Súly: 304 gr

ISBN: 9789634990635

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2019

Árukód: 2724481 / 1182594

Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS

Fordító: Stier Ágnes

Borító: 5/5

Őszinte leszek…Én a borító miatt akartam annyira megszerezni a könyvet. Hisz rajta van Cole. Hát nem cuki azon a képen? Még csövekkel együtt is? Jó kicsit elfogult vagyok, hisz az ikreket még tini koromban szerettem meg a Zack és Cody sorozatban, mikor még gyerekek voltak és azóta imádom őket. Szóval nálam egyértelműen nyert ügy ez a borító, főleg miután kiderült, hogy filmes változatban hozzák ki.

Személyes véleményem:

Eredetileg azután szerettem volna kirakni a posztom, hogy megjön hozzá a gyertyám, de miután ma utána kérdeztem, hogy merre jár kiderült, hogy elkeveredett a csomagom, így jobbnak láttam nem túlzottan húzni az időt vele. Majd lesz még egy kép, ha megérkezik végre az én kicsikém is. A könyvbe szombaton próbáltam belekezdeni, de sajnos a migrénem nem díjazta az olvasási szándékomat, ezért csak pár oldalig jutottam, majd nagy nehezen elaludtam. Ebből következett, hogy hajnal kettőtől nem tudtam aludni, ezért folytattam a könyvet és reggel hatra be is fejeztem. Utána pedig a filmet is megnéztem, hogy véletlenül se maradjak le. Ezért úgy gondoltam, hogy mindkettőről teszek ez kisebb említést. A könyvről nagyot, a filmről kicsit, ezért róla csak annyit mondanék, hogy érdemes megnézni. persze kihagy részleteket, hisz teljesen nem tudja úgy átadni, mint  a könyv, de szerintem tökéletes lett. Szeretem az ehhez hasonló könyveket, amik nem egy szokványos, megoldható dologról írnak, hanem az igazi életről. Mely megmutatja, hogy néha, amiket mi hatalmas, egetrengető problémának gondolunk az a valóságban nem is olyan nagy dolog. Hisz, ha belegondolunk, hogy nekik az a leghőbb vágyuk, hogy holnap is újra lélegzetet vehessenek, mi meg azért sírunk, mert nem kapunk meg valamit. Szóval az ilyen könyvek mindig megleckéztetnek, hogy mindig aprócska problémán siránkozom.

A másik dolog, amit szeretek az ilyen könyvekben, hogy felhívják a figyelmet egy komoly betegségre, amiről az emberek keveset tudnak. Sőt, ha belegondolok szerintem még én sem ismertem ezt a betegséget. Viszont mivel nagyon sokat fecsegtem jöjjön inkább a könyv.

Magáról a könyvről:

Stella Grant 17 éves és cisztás fibrózissal küzd. A betegség jelentése, hogy a CF a külső elválasztású mirigyek kóros váladéktermelésével járó, örökletes betegsége, mely az érintett szervek (tüdő, orr- és melléküregei, hasnyálmirigy, máj, emésztőrendszer, izzadságmirigyek és nemi szervek) jellegzetes másodlagos károsodásához vezet. Főként súlyos légúti és emésztőszervi szövődményeket okoz.

A betegség már egy ideje köztudatban van, viszont gyógyítani sajnos jelenleg még nem lehetséges. Az ebben „szenvedők” egyetlen esélye, hogy még pár évet nyerjenek csak az új tüdő. De ahhoz pedig az kell, hogy az elhunyt emberek épp szerveit felajánlják a hozzátartozói, ami jelenleg még gyereklábon jár. Szóval Stella torokfájás és magas láz miatt visszakerült a régikórházába, ami 6 éves kora óta a második otthona. A lány mindig betartja a szabályokat, sőt egy külön alkalmazást csinált a kezeléseinek és a gyógyszerek szedéséhez. Ennek ellentéte Will. A srác, aki még egy fertőzést is összeszedett, ami miatt lecsúszott a szervátültetéses listájáról. Jelenleg egy kísérleti programba vesz részt, hogy javítsák az esélyeit. De ő nem tartja be a szabályokat. Időpocsékolásnak tartja és nem gondolja, hogy valaha is meggyógyul. Stella míg valamilyen szinten lemarad az életről, hisz a betegsége miatt Caboba sem mehetett el és ő csak még egy napot, hetet, évet szeretne, addig Will a mának akar élni, de az anyja mindent megtesz, hogy még egy esélyt kapjon a fia.

Gondolom a regény reklámozása alatt már rájöttetek, hogy a két fiatal egymásban szeret, viszont van egy apróbb probléma. Mindig két lépés távolságra kell lenniük egymástól, hisz, ha ennél közelebb mennek akkor elkapják egymástól a vírusokat és meghalhatnak hamarabb, mint gondolnák.

De vajon érdemes így szeretni? Harcolni a másikért? A könyv nagyon jól megírja erre a választ és azt is, hogy a két fiatal mennyire változtatta meg a másik életét.

Bár nagyon sokszor hangoztatták, hogy meghalhatnak valahogy amikor kettejükről volt szó egyszerűen ez lehetetlennek tűnt. Majd volt egy pont, ahol annyira igazivá tette. Rettentő élethűen leírták egy CFes életét és ettől lett olyan jó a könyv szerintem. Magamnak éreztem, igazi volt. Ezenkívül pedig iszonyúan aranyos. De nem nagyon szeretnék kiemelni belőle részeket, hisz, ha mindent leírok akkor mi marad nektek?

Ezenkívül még megemlíteném Barbot, aki minden porcikájával védeni akarja a rá bízott gyermekeket, ennek pedig idővel megtudjuk a pontos okát és ne felejtkezzünk meg Poeról, Stel legjobb barátjáról, akivel ugyanebben a kórházban ismerték meg egymást. Poe meleg, amit azért muszáj megemlíteni, mert mostanában egyre kevesebb az olyan regény, amibe ne kapna egy ilyen személy helyet, ami valamilyen formában jó, de valahogy nem éreztem volna igazinak, ha túltolják, ezt a szállat és hál ’istennek sikerült úgy megírniuk, hogy ne legyen zavaró és emellett egy nagyon szerethető karaktert kapjunk.

Így végszóként csak annyi, hogyha szeretnél egy különleges betegségről olvasni, amiben két fiatal küzd egymásért és közben a betegség ellen akkor ez a könyv csak rád vár. Ne habozz. Csak vágj bele. Stella és Will megtanít arra, hogy mindennap értékes és a legkisebb dolognak is próbálj meg örülni. Nem kell mindent túldramatizálni. Csak élj meg minden pillanatot és soha ne add fel.

Kedvenc idézetek:

„Néha eltűnődőm – túlontúl gyakran is –, milyen lenne ennyire egészséges tüdővel élni. Ennyire élni. Mély lélegzetet veszek, és érzem, ahogy a levegő küszködve jut be és ki a testemből.”

„Minden hely más. Minden hely egyedi. A kórházak, amiket belőlük látok, ugyanolyanok.”

„Az emberek mindig a kanülömet látják, a sebhelyeimet, a gasztrosztómámat, nem engem.”

„Fel a fejjel Stella! - mondom az ajtóhoz ballagva. -Ez csak az élet. Észre sem vesszük és vége lesz.”

„– Az utolsó lélegzetre gondolok. Ahogy küzdők a levegőért. Ahogy szívom, szívom, és nem jön semmi. Arra gondolok, ahogy a mellkasom izmai teljesen hasznavehetetlenül küzdenek és égnek. Nincs levegő. Nincs semmi. Csak sötétség. – A lábam körül fodrozódó vizet nézem, a részletes kép ott van a fejemben, aztán lesüllyed a gyomorszájamba. Megborzongok, vállat vonok és rámosolygok.

– De hé! Csak hétfőnként. Más napokon nem filózok rajta.”

Ha megszeretnéd vásárolni a könyvet kattints IDE!! ❤

 Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti 👀✌❤