Értékelés: Soman Chainani - Az én váram (Jók és Rosszak Iskolája 4.)
„Ha az ember lánya azzal tölti élete nagy részét, hogy egy lánnyal tervezi a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” örökkévalóságát, nehéz egy fiúval esküvőt tervezni.”
A Jók és Rosszak
Iskolájának növendékei úgy gondolták, elérték a mesés
Boldogan-Élnek-Míg-Meg-Nem-Halnak állapotot, minden szép és jó lesz, miután
legyőzték a gonosz Iskolamestert (a Gazgatót). Fogalmuk sincs, hogy világuk
kitágul... és történetük is folytatódik.
A végbizonyítvány
megszerzéséért negyedik évben mindenkinek vándorútra kell mennie, ahol
dicsőséget szerezhet magának. Ezek a küldetések nemcsak veszélyesek és
kiszámíthatatlanok, hanem a tétjük is nagy: a siker örök tiszteletet, a kudarc
örök feledést jelent.
Agatha és Tedros
feladata az, hogy királyi párként adják vissza Camelot királyságának és
várkastélyának régi fényét. Sophie dékán feladata teljesítése során a Gonoszt a
saját képére próbálja formálni. Ám hamarosan mindannyian egyre magányosabbnak,
egyre elszigeteltebbnek érzik magukat...
Amikor azonban
évfolyamtársaik feladata káoszba torkollik, valakinek át kell venni a vezetést,
hogy megmenthessék őket. Ha a Jó és a Rossz nem képes együttműködni, senki nem
marad életben.
Soman Chainani
diadalmasan tér vissza a Végtelen Erdőbe a New York Times bestsellersorozat
mozgalmas, nagyon izgalmas negyedik részével.
Cím:
Jók és Rosszak Iskolája IV. - Az én váram
Szerző:
Soman Chainani
Kiadó:
TWISTER MÉDIA KFT.
Oldalszám:
672 oldal
Megjelenés:
2018. november 30.
ISBN:
9786155631443
Méret:
210 mm x 140 mm x 25 mm
Személyes
véleményem:
Erre a részre mondanám, hogy na végre. Sokkal jobb volt,
mint az előző. Iszonyúan érdekesek voltak a részek és nagyon érdekelt, hogy mi
lesz ezután.
Magáról
a könyvről:
A gazgató meghalt, de ezúton reméljük most már végleg.
Agatha elindult Tedrosszal és Tedrossz édesanyjával Camelotba, hogy a fiú
teljesítse kötelességeik. Megkoronázzák és újra felemelje királyságát.
Sophie pedig a rosszak dékánja lett Lady Lesso helyett.
A többi negyedéves pedig elindult, hogy teljesítse az utolsó évre rájuk szabott
küldetést. Viszont mivel ez a könyv megírodott gondolom rájöttök, hogy a
történet még nem ért itt véget. Hiába reménykedtek benne, hogy végre ez a
boldogan éltek, míg meg nem haltak, de valami félrement. A végességesek és
végtelenek küldetései valamiért elcsúszik. Nem tudják teljesíteni, hisz bajba
kerültek. A tétenész pedig egyszer csak írni kezdett. Agatha és Sophie pedig
otthagyják a boldogan éltűket, hogy újra rájöjjenek ki vagy mi áll az egész
mögött és közben pedig egyre több részlet derül ki.
Ez a könyv nagyon sokban előrelépés volt, mint a
többi. Eddig is látható volt a lányoknál egy fejlődés, viszont itt teljesedett
ki. Egyszerűen úgy ahogy néha ők is elképedtek, hogy ez tényleg ő volt, úgy én is.
Ez főleg Sophiera volt igaz. Nem mondom néha tényleg előkerült a kényeskedő,
rózsaszín hercegnős éne, de az egyre ritkább volt. Hihetetlenül jó volt olvasni.
Tedros viszont nagy csalódás volt számomra és Aggie számára is. Legalábbis a
történet elején, bár én az egész könyvben, így ítéltem meg. Teddie egyszerűen nem tudja, hogyan kezdje el írányítani az országot és közben egy ellenséggel is találkozik. De vajon ki ez a kígyó és miért gondolja azt, hogy őt illeti Camelott koronája? Erre viszont nekik kell rájönniük és közben egy csatát is megkell szervezniuk. Rengeteg fordulat és cselekmény van ebben a részben.Ebből kifolyólag sokkal jobban várom az ötödik részt, mint eddig gondoltam volna.
A többieket viszont
továbbra is szerettem, főleg Pöttyöt. Sokkal magabiztosabbak, okosabbak és ésszerűek
lettek. Igaz követtek el hibákat és ez lett a végén a vesztük, de az ötödik
részben már reménykedek benne, hogy tényleg ez lesz a boldogan éltek, míg meg
nem haltak. Viszont Sophiet most már nagyon sajnálom. Valahogy mindig a rossz
emberbe szeret bele, ahelyett, hogy Horttal lenne, de talán majd most. :D
Köszönöm, hogy benéztetek,
Xoxo, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése