Értékelés: Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Könyveskuckó blog

„– (…) akármi is történik, van választásod. – jegyezte meg Sophie halkan, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha... végigélik.

Kiadó: Twister Media Kft.

Oldalak száma: 584

Borító: PUHATÁBLÁS

Súly: 620 gr

ISBN: 9786158029414

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2015

Árukód: 2644328 / 1150879

Illusztráció: IACOPO BRUNO ILLUSZTRÁCIÓIVAL

Fordító: Bozai Ágota

Személyes véleményem:

Úgy voltam vele olvasok egy kis gyerekmesét, de ez teljesen másmilyen volt, mint amire számítottam. Hasonlít a régi Grimm mesékhez mégis inkább a sokkal durvább változatának mondanám. Pedig régebben pont azért nem is olvastam el, mert, hogy biztos kicsiknek való. Hát én a 24 éves fejemmel is érdekesnek találtam és annyira mégse volt lightos. Azért kicsikét elgondolkodtam rajta, hogy vajon egy gyereknek a kezébe-e adnám, de azt hiszem 12 év alattiaknak semmiképpen sem. De 12 éves kortól simán ajánlanám.

Borító:

Hiába olvastam a könyvet pdf-be már többször volt a könyv a kezemben. Nagyon tetszik. Olyan igazán gyerekkönyvnek tűnő gonoszság. Azt hiszed egy kedves kis történetet olvasol a jó és a rossz küzdelméről, ahol majd a jó fog győzni, mint a Jancsi és Juliskába aztán hirtelen elszabadul a pokol és minden teljesen megváltozik.

Ha jobban szemügyre veszi valaki már a borítón van egy ellentmondás. Hisz a jó oldalon egy fekete hajú lány van, aki élből gonosznak hinnél és a rossz oldalon pedig egy szőke loknis, rózsaszín ruhás leányzó, akit angyalinak hihetsz. Egyszerűen imádom ezt borítót. Azon belül itt szeretném megemlíteni, hogyha kinyitod a könyvet akkor van benne egy térkép is, mely tökéletesen mutatja a két iskolát és a környezetüket. Persze az összes fejezetnél van még rajz, ha az emlékezetem nem csal. Szóval én adok az illusztráció miatt egy plusz pontot is a könyvre.

 Magáról a könyvről:

A két főszereplő Sophie és Agatha, akik legjobb barátnők. Bár őket olvasva nekem más jut róla eszembe, de ez majd legyen később. A lányok Gavaldonban élnek, ahol a mesék világa az úr. Ugye mennyire menő lenne? Az elején én is így gondoltam, hisz ahogy elsőnek leírták a környezetet, az olvasó gyermekeket, olyan érzés volt, mintha a saját álmaimba lennék. Majd minden összetört. Legalábbis az én világomban, hisz megvan az oka annak, hogy ezek a gyerekek és felnőttek, így bújják azokat a meséket. Hisz a faluban négyévente Gazgató elrabol két gyereket. Szigorúan egy jót és egy rosszat. A gyerekek a Jók és Rosszak Iskolájába kerülnek, ahol herceg-hercegnő/boszorkány vagy boszorkánymester lesz belőlük. A rablásokat sajnos a szülők sem tudják megakadályozni. Így én nem is értem miért marad valaki egy ilyen helyen, de ugye, ha mindenki elmenekülne, nem is lenne ez a könyv. Térjünk vissza főhőseinkre.

„– Még mindig próbálok rájönni, miért akarsz barátkozni velem.

 – Azért, mert kedves és mókás vagy – felelte Sophie.

 – Anyám szerint goromba és kedvetlen vagyok. Szóval valamelyikőtök hazudik.”

Sophie-ról mindenki azt gondolja a faluban, hogy ebben az évben ő lesz a legújabb áldozat. Sőt még ő maga is ebben reménykedik. A szőke hajú lány mindig rózsaszínben jár és makulátlan a kinézete. De ezenkívül még JÓ-nak is gondolja magát. Átgondolva, amit eddig róla tudtam kicsit kétesen fogadtam. Hisz én úgy gondolom, hogy a mesékben azért nem minden hercegnő jó. Mindegyiknek vannak apróbb, idegesítő vonásai, ami miatt a rosszakhoz sorolnám. Ez miatt nem ítélem el a lányt, de csak ez miatt nem ítélem el őt. Hisz még én is úgy gondoltam, hogy tökéletes kishercegnő jelölt. Ellentétben a legjobb barátnőjével Agathaval.

„Sophie egész életében arra várt, hogy végre elrabolják”

Már a lakhelyük is rémisztő, hisz egy templom mellett laknak. Mi lehet ennél nagyobb bizonyíték, hogy gonosz? Aggi feketébe jár, kicsit csúnyácskább és egyáltalán nem tűnik barátságosnak. Majd eljön az este és eljön Ő is. Aki mindennek a felelőse. Gazgató eljön Sophie-ért, de a hős barátnője megpróbálja megmenteni. Kicsit erőltetnek éreztem a dolgot, de annyira nem volt rossz. Így léptük át a mesék világát és tértünk a Jók és Rosszak Iskolájába. De ha valaki elolvasta a fülszöveget vagy a borítót kielemezte akkor rájön, hogy nem teljesen úgy történt ahogy a lányok azt várták. Sophie a rosszak oldalán kötött ki, Agatha pedig a jókén. Ebből pedig teljes káosz lett, Még a tanárok és az ott lévőnövendékek sem értették, nemhogy ez a két lány. De azért, ha kicsit belegondolunk valamilyen részt teljesen jogos. Én pedig popcornnal vártam, hogy mi lesz ebből.

„(…) a mesék és a való élet közötti határvonal bizony nagyon vékony.”

Mivel nem épp oda kerültek, ahova remélték, ezért elég sok gondjuk akadt az iskolával. Sophienak nem ment az elcsúfítás és a bántás, Aggsnek pedig s mink órák és nem az ő színe volt a rózsaszín. Ahogy megyünk előre a történetben úgy ismerjük meg az iskolai életet, az embereket és a környezetet. Megtudjuk, hogy mi lehet majd velük az iskola után és fokozatosan képet kapunk arról, hogy miért került a két lány éppen oda, ahova.A könyv folyamatosan izgalomban tart. Mindig történik valami az oldalakon. 

A könyv folyamatosan izgalomban tart. Mindig történik valami az oldalakon. Az elején azt gondoltam, hogy a majdnem 500 oldal alatt biztos lesznek olyan oldalak, ahol kicsit unni fogom, de tévedtem. Egyedül a vége volt számomra kicsit érdekes, de mivel egyből tudtam kezdeni a következő részt, így annyira nem okozott törést az életemben.

Egyben az egész:

Számomra így kezdésnek egész jól megadta a lökést. Varázslatos volt bár kicsit durvább, de ettől függetlenül nagyon tetszett. Itt tényleg az számít, hogy ki mennyire jó és mennyire rossz. Nem elég, ha néha csinálsz jó dolgokat, teljesen tiszta jónak kell lenned ahhoz, hogy felvételt nyerj. Bár itt is lett volna olyan, akit kipenderítettem volna, de biztos protekciós volt. A könyv bebizonyítja, hogy az angyali külső mögött is lehet valaki rossz ember, ahogy a kicsit csúnyább emberek is lehetnek hercegnők. Hisz a jót nem kimondottan szépségben mérik. A történetnek szerintem ez az egyik legnagyobb tanulsága.

A másik pedig az, hogy mindegy melyik iskola növendéke vagy attól még a barátnődről nem kell lemondanod. Jó a rossznak lehet barátja, hisz nem mindenki teljesen rossz és nem mindenki teljesen jó. Nagyon vékonyan húzódik a határvonal, így tökéletesen jól megérthetitek egymást. De azért srácok próbáljatok meg jók lenni, mielőtt Gazgató érted is eljön és a rossz suliba tesz le. :D

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti. :)