Értékelés: Emily M. Danfort - Cameron Post rossz nevelése / Előolvasás/

„És amikor meghallotta, hogy sírok, amikor végre valódi könnyeket látott a szememben, lekuporodott a földre, ami tudtam, hogy a beteg térde miatt nehezére esik, az ölébe vette a fejemet, és együtt sírt velem, a hajamat simogatta, és én túl gyenge voltam ahhoz, hogy megmondjam neki, nem érdemlem meg.”

Fülszöveg:

Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz - de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság...

De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy "helyrehozza" az unokahúgát - az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.

A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.

A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

Cím: Cameron Post rossz nevelése [előrendelhető]

Szerző: Emily M. Danforth

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 440 oldal

Megjelenés: 2019. február 05.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789632932132

Méret: 200 mm x 125

Őszintén bevallom, hogy mostanában, vagyis inkább jobban mondva az utóbbi pár hónapban kicsit kevesebbet olvasok, rengeteg minden történt velem és még most is van pár dolog, ami lefoglalja az időmet. Ebből kifolyólag teljesen nem tudom követni, hogy mi jelenik meg különböző kiadóktól. De gondolom ezt észre is vettétek hisz kevesebb a poszt is az oldalon, de higgyétek el kárpótollak titeket minden egyes kimaradásomért. Most pedig nézzük meg milyen benyomást tett a könyv rám.

Személyes véleményem:

Mint ahogy már említettem nem igazán voltam képben, hogy megjelenik a könyv. A Felnőttek nélkül-ről írt véleményem után a kiadó megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem elolvasni a könyvet kicsit meglepődtem, de nagyon örültem neki. Persze az első dolgom az volt, hogy utána nézek miről is szól, de miután elolvastam a fülszöveget egyből tudtam, hogy kell nekem ez a könyv és elszeretném mindenképpen olvasni. Hiába akartam azonnal belekezdeni és hiába faltam a lapokat ahogy elindult a történet sajnos nem tudtam egyhuzamban olvasni. Ez pedig kicsit bántott, de azért csak a végére értem. Bár megmondom őszintén olvastam volna még tovább is.

Borító:

Nem szeretek úgy pontozni semmit, hogy nem fogom a kezembe a könyvet, így csak véleményt mondanék róla. Számomra egész jó. Mármint a főszereplő lány egyértelműen ott van a képen és látszódik a szemében a szomorúság, a fájdalom és mellette ott van még a kitartás is. Ez a szürke szín nálam inkább azt jelenti, hogy ő más. Ő nem szeretne eltűnni a szürke tömegben, hanem kiakar virágozni. Megakarja mutatni, hogy ki ő igazából. Ezt próbálják nála elfojtani. Lehet én látok ebbe túl sokat, de nekem ez mind átjött.

Magáról a történetről:

Ha elolvassátok a fülszöveget akkor hamar kiderül milyen irányzatot képvisel ez a könyv. Bár én a magam szempontjából hozzátettem volna, hogy disztópia, de aztán végig gondoltam, hogy sajnos a mai világ sem elfogadó nem, hogy még az 1990-es években lépő, így sehogy nem lehet az, talán majd egy száz év múlva vehetik az akkori emberek annak. Szóval ez a regény egy LMBT könyv. Az 1990-es években játszódik az Egyesült Államokban. Az akkori világhoz képest viszont egész jól állunk a mai világban az elfogadással. Elismerem minden más volt a 2000-res évek előtt. Én még kint játszottam az udvaron, vakolatot kostoltam és sárba ugráltam, a  mostani generáció nagyrésze pedig leül a tv, számítógép elé és azt bújja mintha elmenekülne a készülék, ha 10 percre otthagyja. Elismerem fejlődik a világ, vannak benne jó dolgok, de valahogy megkéne találni az összhangot, hogy mi tesz jót és mi nem. Ahogy olvastam a könyvet fokozatosan rájöttem, hogy jó, hogy nem minden úgy van, mint régen.

Cameron Post a főszereplő kislány a könyv elején még csak tizenkét éves. Ez már az a kor, amikor a gyerekek kezdik észrevenni a másik nemet, de Cam életében ez nem így történt. Őt nem érdekelte a legmenőbb srác az osztályból vagy az úszásoktató. Nem ő más volt. Aki különösebben megdobogtatta a szívét az a legjobb barátnője Iréne volt. A két lány megkockáztatta azt, ami ebben a városban vagy éppen az egész világban bűnnek számít. Éreztek egymás iránt valamit és ez az ő korukban egy csókkal teljesedett ki. Sajnos nem ez volt az egyetlen, ami megpróbáltatások elé állította, hisz a lány, akinek most lenne a legnagyobb szüksége a szüleire magára marad. Az édesanyja és édesapja meghal. Az anyukája testvére és a nagymamája nevelik tovább viszont egyre jobban kimutatkozik a keresztény nevelés. Itt viszont megállnék egy percre. Valamilyen formában ez teljesen más volt, mint a legtöbb ebben a témában olvasott könyvem. Hisz a nagyrészükben mind arról van szó, hogy nem biztosak az elején a dolgukban, próbálkoznak másmilyenek lenni, közben pedig eltelnek évek is mire elfogadják magukat. Cameron esetében nem ez történt. Ő nem akart másmilyen lenni. Persze nem volt buta és próbálta elrejteni, de soha nem tagadta soha és mindig tudta, hogy melyik nemhez is vonzódik. Miután pár évvel később Camit lebuktatják a nagynénje Ruth beíratja egy táborba. Ez a tábor arról szól, hogy ide küldik azokat a gyerekeket, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Nem ismerik el a homoszexualitást. Szerintük ez legyőzhető, ha eléggé hiszünk istenben és különböző vallásik eszközök segítségével minden a normális kerékvágásba kerül.

Sokan hiszik gondolom azt, hogy ezt nem gondolják komolyan, de ne felejtsük el, hogy az 1990-es években a vallás nagy szerepet játszott és még a mostani emberek sem igazán elfogadók, akkor mit várunk a pár évtizeddel ezelőtt élőktől?

Rendkívülién jól felépített történet volt. Fokozatosan kerültünk bele Cami életébe és semmilyen fontos pillanatról nem maradtunk le. Mindig volt egy pont, ami sokkal nagyobbnak számított Cami életében, mint a kisebb történések. Két vélemény volt jelen végig, de az írónő egyik oldalra sem állt. Ami nagyon tetszett, hisz így dönthettünk mi, hogy kimellé állunk. Az egyik vélemény a vallás által lévő elutasítás. Azok, akik nem a másik nemhez vonzódnak a pokolra kerülnek, hisz Jézus ezeket az embereket nem engedi átlépni a mennyország kapuján. A másik vélemény pedig az elfogadásról szól. Arról, hogy nem a mi dolgunk pálcát törni az emberek feje felett. A történetben rengeteg filmet megismertünk és nem tagadom jó párnak utána is néztem, főleg azokról, amikről még nem hallottam, de Cami már látta. :D

Ezek nekem nagyon tetszettek benne. Nem mondom, hogy az én vagy az alattam lévő korosztálynak szánták, hanem inkább az én felettem lévőknek, hisz talán ők nosztalgiaként tekintenek rá, mint én mondjuk egy V-Tech számra. De ez sose baj. Mindig örülök, ha kapunk valamit az előttünk lévők életéből. Most jelenleg ez a kultúra része volt.

Egyben az egész:

Szerintem ez egy érdekes témát boncolgat, amiről sajnos muszáj beszélni, hisz rengeteg előítélet van az emberekben. Talán ezért is jön ki ebben a témában egyre több könyv. Az írónő itt kicsit újított rajta és én ez miatt sokkal jobban is élveztem, mintha csak egy klisés LMBT könyv lenne. Szóval én bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a téma vagy pedig a Biblia. Higgyétek el nektek is rengeteg Biblia idézet van benne hisz a másik fő iránya a kereszténység, de nem ez a szimpla, hogy megkeresztelkedtek és ennyi. Nem, hanem az, aki minden hétvégén a templomba jár, imádkozik az étkezéseknél és teljes mértékben istennek szenteli az életét.

Kedvenc idézetek:

„A képernyőn percekig tartott a konfettieső, és ettől a fényesőtől meg a vakuk villogásától meg a reklámok fényétől meg a hihetetlen tömegtől, a csillogó kalapoktól és a széles mosolyoktól úgy kavargott és ragyogott és gomolygott az a világ, hogy az ember elszomorodott, amiért csak a tévében láthatta, és úgy érezte, nem igaz, hogy a tévékamerák behozzák a történéseket a nappaliba, inkább csak arra emlékeztetnek, mennyi mindenről maradunk le, ahogy ott ülünk pizsamában a kanapén, előttünk papírtányér, rajta a pizza széle és a narancshéj, az üdítőnkből már kiment a szénsav, elolvadt benne a jég, és a jó dolgok nem itt történnek, hanem tőlünk sok-sok kilométerre. Legalábbis abban az évben így éreztem.”

„Ne felejtsd el, Nia, ott a Times Square-en: a férfiak. Némelyik nő is férfi. Némelyik férfi pedig nő, úgyhogy vigyázz, kit kezdesz el simogatni ott a téren.”

„– Miért számít áttörésnek, ha valaki együtt énekel egy kazettával? – kérdeztem. Csatt, csatt, csatt.

Rick a gumit csattogtató kezemre tette a kezét.

– Ez több volt annál, te is tudod. Három percig nem volt ott körülötted az az acélfal, ami az érkezésed óta körülvesz. Ami most megint ott van. Hagytad, hogy sebezhető legyél, és a változáshoz sebezhetőségre van szükség.”

„– Már mondtam, kezdettől fogva elcseszett helyzet volt.

– Az nem jelent semmit, ha szívek összetöréséről van szó.”

„De ha a sok filmkölcsönzésből tanultam valamit azon túl, hogyan vesszek bele a történetekbe, akkor az az volt, hogy az ilyen igazán tökéletes kis pillanatokat a való életben csak akkor kapod meg, ha te magad figyelsz fel rájuk, ha fejben elvégzel minden bonyolult kameramozgást meg vágási műveletet, méghozzá többnyire pontosan azokban a másodpercekben, amikor megtörténik a dolog. És még ha ez mind sikerül is, az, aki éppen veled van, szinte soha nem ugyanúgy érzékeli ugyanazt a pillanatot, mint te – közben képtelenség elmagyarázni, utána meg már vége.” 

A könyvből van egy filmváltozat is melynek a trailerét itt nézhetitek meg:

Köszönöm, hogy bekukkantottatok,

Xoxo, Patti :)