Értékelés: Soman Chainani - Itt nincsenek hercegek (Jók és Rosszak Iskolája 2.)

„– Egyetlen történelemkönyv sem tartalmazhatja a teljes igazságot, Agatha. És miután annyi időt töltöttél ebben az iskolában, nagyon jól tudhatod, hogy ne bízz semmiben, amit könyvben olvasol. Legyen az akár az én könyvem.”

Fülszöveg:

Soman Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték...

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.

A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

Soman Chainani különleges világot teremtett. A Newbery-díj legutóbbi jutalmazottja, Ann M. Martin "páratlan mesének" nevezi, amely "csupa romantika, varázslat, humor és rejtvény. Legszívesebben egyhuzamban olvasnánk végig."

Cím: Itt nincsenek hercegek - Jók és Rosszak Iskolája 2.

Szerző: Soman Chainani

Kiadó: TWISTER MÉDIA KFT.

Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája

Oldalszám: 544 oldal

Megjelenés: 2016. június 15.

ISBN: 9786158041546

Méret: 210 mm x 140 mm x 12 mm

Szerintem ez az első sorozat melyet úgy kezdtem el, hogy már lassan vége. Viszont szintén ez az első, aminek a sorozatait egybeolvastam mindenféle kihagyás nélkül. Valahogy nem tudtam elszakadni a lányoktól. Mindenáron tudni akartam, hogy mi lesz ezután. Sok mindent gondoltam erről a könyvről egészen addig míg a kezeimbe nem vettem. Azt viszont elárulhatom, hogy kellemes csalódás ért a sorozattal kapcsolatban. Egyre jobban látszódott az írón, hogy mennyit fejlődött és ez minden egyes új részre is igaz volt.

Borító:

Nagyon szeretem még mindig a borítóit. Nem szakad el az első résztől. Tökéletesen kihangsúlyozza a fő lényeget. A belső illusztrációk pedig valami lenyűgözőnek találom. Semmivel sem lesz tőle gyerekes a könyv, inkább sokkal jobban mutatja, hogy mennyivel ér többet, mint egy átlagos.

Magáról a könyvről:

Agatha és Sophie visszatérnek falujukba, Gavaldonba. Miután annyi megpróbáltatáson mentek keresztül Aggie a legjobb barátnőjét választotta a hercege helyett. De vajon mennyire lehet boldog egy hercegnő a hercege nélkül? Sophie ugyanolyan elkényeztet lány volt, mint az első részben, de közben próbálta bebizonyítani, hogy ő jó, legalábbis addig míg a barátnője mellette van. Agatha viszont teljesen megváltozott még akkor is, ha magának nem fogja soha bevallani. Nem boldog, mint utólag rájött ő nem erre a befejezésre vágyott. Hiányzik neki Tedros, de ezt nem meri bevallani senkinek. Majd egy véletlen kívánság után minden megváltozik és visszajutnak oda, ahol minden kezdődött. Vagy mégsem? Az ismerős hely a Jók és Rosszak Iskolájának tűnik, de valami megváltozott. Az iskola két oldalra szakadt jobban, mint ahogy eddig volt. Az egyik oldalon volt a lányok iskolája, a másikon pedig a fiúké. Az új lány iskola első szabálya pedig az, hogy nincs szükségük hercegekre. De vajon ez tényleg így van? Hisz a mesékben mindig a hercegnőket a herceg menti meg. Nélkülük mesék sem lennének. Szóval nagyon érdekelt, hogy mi lesz ebből és mire mennek a lányok az új helyzettel. Gondolom most már értitek miért ragadott ennyire magához ez a világ. Hála istennek, hogy pont akkor kezdtem neki mikor lebetegedtem, így egy percre sem kellett abbahagynom. Most még azt sem bántam, hogy hosszabb, mint az első rész, hisz kilométerekkel jobb, mint a kezdetek. Nagyon sokat fejlődött az író az első részhez képest és sokkal élvezhetőbb is volt. Míg az első rész nekem 3 napomba került, a második már csak egybe. Nagyon sok mindent írhatnék róla, de akkor annyi mindent árulnék el, hogy nem lehetne élvezni.

Agatha továbbra is a hercegére vágyakozik, míg Sophienak csak az számít, hogy a a legjobb barátnője mellette van. De vajon fent lehet így tartani egy barátságot? Hisz a két egész most is csak egy fél. Amíg Sophie csak attól fél, hogy egyedül maradt és Aggie egyszer elhagyja a hercegéért, addig a lány folyamatosan rá vágyik. Hisz nem élhet a hercegnő a hercege nélkül. Ebből jött le egy nagyon jó tanulság is. A gyerekek idővel felnőnek, érettebbek lesznek és már nem csak egy barátra lesz szükségük, hanem egy társra, aki feltétel nélkül szereti. Akinek odaadhatják a szívüket és vigyázz rá. Egyik dolog sem fontosabb a másiknál. Szükségünk van a barátainkra, de szükségünk van arra is, hogy akit szeretünk az ott legyen mellettünk, hisz olyan ő nekünk, mint a lebegő. Nem élhetünk boldogan Nélküle.

Ez a rész folyamatosan fenntartotta az érdeklődést. Egyszerűen érezni lehetett rajta, hogy mennyivel jobb az első résznél. Sokkal kidogozottabbak voltak a szereplők és sokkal közelebb éreztem őket magamhoz.

A mese viszont folytatódik és remélem ti is annyira vártátok a folytatást, mint amilyen hamar én belekezdtem.  

Kedvenc Idézetek:

„– Ez Agatha legnagyobb hibája. Nem értette meg, hogy az ő barátsága Sophie-val abban a pillanatban halálra volt ítélve, amikor megengedte magának, hogy engem szeressen.”

„– A kívánság csak akkor hat, ha őszintén, szívből kívánjátok.

Sophie-ra nézett.

– Hogyan kívánhatsz bármit Agathának, ha tudod, hogy ő a herceget akarja?

Aztán Agatha felé fordult.

Hogyan kívánhatsz bármit Sophie-nak, ha félsz a benne lakozó boszorkánytól?

Olyan közel hajolt a lányokhoz, hogy érezték makulátlan bőrének méhpempőillatát.

– Hogyan kívánhattok bármi őszintén valamit valakinek, akiben nem bíztok?”

„– A mesék azt sugallták, hogy egy olyan szép kapcsolat, mint a tiétek, nem tarthat sokáig. Miért? Azért, mert egy fiú közétek áll. Egy olyan fiú, akit annyira megrémített a történetetek, hogy ölni is hajlandó azért, hogy tönkretegye. Ám az én iskolámban az igazat tanítjuk nektek. (…) Azt tanítjuk, hogy a lányok fiúk nélkül lehetnek a legeslegboldogabbak.”

„– De mi van akkor, ha két ember nem látja a mesekönyvét… ha nincs nekik – kérdezte a herceg karjába simuló hercegnőt nézve. – Akkor honnan tudják, hogy boldogok-e?

– Ha ez a kérdés egyáltalán felmerül, akkor valószínűleg nem azok.”

"– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre?

– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek."

Köszönöm, hogy benéztetek,
Xoxo, Patti. :)