Értékelés: Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk

,, Remélem ilyen szerelmet találsz majd te is, ilyen mindent fölemésztő, erős szerelmet, amitől úgy érzed majd, hogy egy kicsit megőrülsz. És ha megtalálod, ne taszítsd el magadtól. Kapaszkodj bele. És amikor majd átadod magad ennek a szerelemnek, az majd összetöri a szíved. Összetöri és felmorzsolja, de legyőzhetetlennek és végtelennek is  érzed majd magad tőle.”

Fülszöveg:

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről

Kiadó: 21. Század Kiadó

Oldalak száma: 335

Borító: PUHATÁBLÁS

Súly: 264 gr

ISBN: 9786155638626

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2707284 / 1169712

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Először is szeretném megköszönni a kiadónak, hogy esélyt kaptam elolvasni a könyvet. *-*

Borító: 5/5

Szavakba sem tudom önteni mennyire tetszik a borítója. Valahogy mindig találok az egyszerűnek mondható borítóba is valami különlegeset. Talán azért, mert, ha a borítót nézem akkor egyből a címe is feltűnik és összerakom a kettőt eggyé. Magyarul, ha felkelti a cím a figyelmem akkor nagyrészt a borító is érdekes lesz számomra.

Személyes véleményem:

Huuu..igazából az fogott meg benne elsőnek, mikor láttam, hogy 2001 szeptember 11-ke van benne.

Mármint, amikor ez történt én akkor voltam 7 éves. Évek múlva a suliba mindenki arról  kérdezett minket, hogy mit csináltunk akkor? Őszintén..akkor kezdtük az elsőt, mit csináltunk volna? Játszottunk, beszélgettünk és ismerkedtünk az iskolával. Akkor még azt se tudtuk, hogy mi történt. Felfogni meg egyáltalán nem tudtuk. Szóval mindig  is érdekeltek az erről készült cikkek, filmek és irományok.

 De arra álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen fantasztikusan csodálatos könyv kerül majd a kezeim közé. Nem olvastam róla véleményeket, mert nem akarom magam befolyásolni. Egyedül egy ember véleményét tudtam, aki instagrammon írt kommentet az pedig nem más, mint Barbi (Kitablar), de ezen kívül senkiét. :D

 De így is szerintem egy véleményen voltam velük, mivel egyszerre sírtam és nevettem. Gyűlöltem, hogy ez történik és szerettem mikor rendeződött minden. Nevettem a vicces pillanatoknál, majd volt, hogy utáltam az életet. Kétségbe voltam esve, majd megnyugodtam és a végén már csak a könnyek maradtak.

Magáról a könyvről:  

Ez az első olyan olvasmányom, ami olyan, mintha közvetlen nekem szólna. A történetet az írónő  E/2-ben írja, és Gabenek szól. Kivéve az utolsó. Az egy másik személynek írja le, akit szintén szeret annyira vagy még talán jobban, mint Gabe-t.

 Lucy és Gabe 2001. szeptember 11.-én ismerkedtek meg egymással, pont akkor mikor az ikertornyokat támadás érte. Olyan harmónia volt köztük már abban a röpke órákban is, amit együtt töltöttek. De Gabe, vagyis inkább az élet ezt máshogy akarta. Elsodorta őket egymástól, de egy év múlva újra találkoztak. Imádnivalók voltak, kiegészítették egymást. Ritka üde volt a kapcsolatuk. Tényleg. Ember tervez és isten végez, ugye? Ők terveztek együtt,majd újra szétváltak.

Ahogy bemutatta az írónő olyan valóságos volt. A szerelem, a szomorúság, az, ahogy tenni akartak

valamit, amivel nyomot hagyhatnak és változtathatnak a világ gondolkodásán. Talán igaz a mondás és az első szerelem tényleg nem múlik el. Lehet, hogy felemel, de egyben fel is őröl. Mindkettejüknek volt álma és nem szerették volna feladni önmagukat. Bármennyire is szerették egymást , az álmukért feladták a szerelmet. De a tizenhárom év alatt egy percig sem felejtették el egymást. A reggeli futás, a férfi arcszesz illata, a pláza és Manhattan minden emlékeztette Lucyt  Gabere.

Az igaz szerelem felemel és mindig többre sarkal, Gabe ezt tette Lucyval. Ő volt a fény, a sötétségbe. Bármennyire is szerette Lucy, a férjét és a gyermekeit,mert szerette őket, mindennél jobban. Soha nem felejtette el Gabet. 

Hiába gondoltam ki, hogy mi lesz a vége, nem igazán erre gondoltam. Annak viszont nem tudom, hogy ennek örüljek-e. Mosta z egyszer a nemleges válasz felé hajlok.

Az írónő minden érzést előcsalogatott belőle. Fél nap alatt sikerült elolvasnom. Egyszerűen letehetetlen volt. Tudni akartam mi lesz Lucyval és Gabe. Ami pedig teljesen biztos az utolsó pár oldalt végig könnyeztem. Szóval egy százas zsepit készítsetek magatoknak olvasás mellé. :D

Kedvenc idézetek:

" Amikor a csók végeztével levegőt vettünk, a mellkasodra hajtottam a fejem, és hallgattam a szívverésedet. Egyenletes dobbanásai megvigasztaltak,Téged is megvigasztalt az én szívdobogásom? Megnyugtat-e ég mindig?"

 "Olyan, mintha a csillagom lennél Lucy. A napom. A fényed, a vonzásod...Egyszerűen nem találok szavakat arra, mit jelentesz nekem."

"Szerintem nem olyan szörnyű, ha ő egy kicsit jobban szeret, mint te őt. Akkor legalább tudod, hogy királynőként bánik vele."

 

"Tegnap derült ki, ki az apád. És ma reggel megöltem. Mellette ültem, amikor meghalt. A feje a vállamon nyugodott. Az ajkamat a hajára szorítottam."

Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)