Értékelés: Róbert Katalin - Szelídíts meg

Nem pont róka és kisherceg, de szerintem így is aranyos. :)

Fülszöveg:

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Személyes tapasztalat:

Amikor megjelent a könyv nem igazán gondoltam, azt, hogy valaha is elolvasom. Nekem a kisherceg soha nem volt kimondottan kedvencem és szerintem ez nem is baj. Így amikor kiderült, hogy a kisherceg az alapja a könyvnek teljességgel el akartam állni a vásárlási szándékomtól. De aztán decemberben jött a dedikálási hétvége és rávettem magamat, hogy megvegyem. Őszinte leszek ez volt az első könyv,amit Róbert Katalintól olvastam. Egy kicsit féltem, de két hete sikerült befejeznem és elég nehezen tette össze róla a véleményem. Tetszeni tetszett, de 5 pontot azért nem adnék rá. :)

Borító: 5/4

 Lehet utálni fogtok, de én nem tudtam, hogy volt rá borító pályázat, ezért én csak a megjelent borító alapján mondok véleményt. De nekem ez nem lopta bele magát a szívembe. Szépnek tényleg szép, de mégse tartom a legjobbnak. A színei viszont nagyon tetszenek. Tényleg ötletes, de vannak ennél jobb borítók, amik jobban megfogtak. Viszont ez nem vesz l a köny értékéből.

Magáról a történetről:

A két főszereplőn Róka és Kisherceg (meglepő ugye). Nem igazán értettem, hogy lett ez a nevük, de aztán a történetből kiderült és hát egész jó a magyarázat. Róka egy kilencedikes lány, aki egy írtó nehéz helyzetben kezdett másik iskolát. Kívülállóként sokan nem is értik milyen nehéz lehet ez egy gyereknek. Szerintem én pont nem ehhez a réteghez tartozok. Hisz nekem is elváltak a szüleim igaz nem egy másik ember játszott szerepet, csak az alkohol. De én akkor kicsi voltam és kamaszként szerintem még rosszabb. De egy elvált szülők gyerekében mindig ott van az, hogy nem érdekli a szülők másik felét, hogy nem volt elég jó, hogy őt is elhagyták. Rókánál ez úgy nyilvánult meg, hogy folyton megbukott, csúnyán beszélt és kerülte a kapcsolatot a külvilággal. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy rossz társaságba kerül mikor menekül a szülei vitái elől.

Kisherceg egy tizenegyedikes jó tanuló és mindenki kedvence srác, aki azt a feladatot kapta, hogy segítsen Rókának, hogy ne bukjon meg újra. Lehet könnyűnek tűnik a feladat, de Róka nem épp könnyű eset és itt jön elő  az, hogy a szereplőkre ráruházta az írónő az alap mű tulajdonságait. Kisherceg megakarja érteni és megakarja menteni Rókát úgy ahogy a barátnőjét is folyton védte (Rozit). Igaz, hogy egy hét alatt olvastam el, de csak a metrón volt rá időm. De nekem tetszett a sztori. 

Érthető volt, hogy miért lett Róka olyan, amilyen és bármilyen hihetetlen ez nem a szülőknek a legnehezebb, hanem a teljesen ártatlan félnek a gyereknek. Ha pedig egyedül nem sikerül túltenni magát a gyereknek ezen, akkor valakinek észre kell vennie és segíteni. Ezt a szerepet játszotta Kisherceg és szerintem tökéletesen átlátta, hogy Rókának segítség kell és még menthető. Egyre többször keresték egymás társaságát és Róka egyre jobban megnyílt és tetszett ez a változás. Szóval nálam a könyv teljesen nyerő volt és máskor nem fogok ítélkezni úgy, hogy nem olvastam még el. :)

Kedvenc idézetek:

"Ha valaki elmeséli, talán tök bénának tűnt volna ott ülni kettesben egy szobában, egyikük az ágyon, a másik meg egy széken, és csak fogni egymás kezét. Olyan ovisnak tűnt volna. 
De nem volt béna, és nem volt ovis. 
Pont tökéletes volt."

"Az rohadtul nem elég, hogy tudod, nem szabad többet gondolnod se rá. Attól még hiányozhat. Talán nem az, amikor rossz volt, de az igen, ami lehetett volna. Vagy ami régen jó volt. Az hiányozhat."

 "A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást. Minél többször reménykedik, annál gyakoribb a csalódás."

 "Mindig azt próbálta kitalálni, mit várnak tőle mások, de talán most eljött az ideje, hogy azt tegye, ami neki fontos."

Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)