Értékelés: P.C.Harris - Blokkolj, ha tudsz!

 "… azért, hogy kifogd a „nagy Ő”-t, először meg kell alkotnod a „nagy Én”-t."

P.C. Harris könyvei mindig külön helyet foglalnak el nálam. Az írónő munkásságát eddig is szerettem, és mint embert is kifejezetten kedvelem – már az első pillanattól fogva benne vagyok a csoportjában, így minden új megjelenést óriási izgalommal várok. Amikor megjelent a Blokkolj, ha tudsz, tudtam, hogy ezt nem fogom halogatni. Kellett valami, ami kiszakít a rengeteg teendőből, és egy picit lelassít. És ez a könyv pont ilyen volt.

 

Nem mondanám, hogy minden pillanatától eldobtam az agyam, de azt igen, hogy tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult. A tempó kellemesen gördülékeny, nem kellett agyon-gondolni semmit, egyszerűen csak engedni, hogy vigyen maga után a történet. Bár néhol picit langyosnak éreztem, mégis jólesett vele haladni.

 

A sztori középpontjában Sally Dannison áll, aki egy ambiciózus újságírónő – csak hát az élet most éppen alaposan betesz neki. A szeretett főnöke helyét ugyanis átveszi annak a fia, Ron… aki minden téren egy tipikus nagybetűs IDIÓTA. Nem kicsit éltem bele magam Sally helyzetébe, amikor Ron kitalálja, hogy eltünteti a magazinból, és rátolja azokat a feladatokat, amiket kb. lehetetlen megcsinálni.

 

Az egyik ilyen küldetés például egy interjú egy visszavonult hokis sztárral, Josh Nickersonnal – aki olyan zárkózott, hogy még a saját árnyékával is csak üzenetrögzítőn keresztül kommunikálna. Sally persze nem adja könnyen magát, így beindul a macska-egér játék, amit nézni kifejezetten szórakoztató volt. Josh eleinte egy igazi jégfal, aztán amit ritkán láttam P.C. Harristől: lassú, finom karakternyitást kapunk. Nem erőltetett, nem túl cukros, hanem pont annyi, amitől elhiszem.

 

A háttérben ott húzódik egy krimiszál is, amibe főhőseink akaratukon kívül keverednek bele. Az igazat megvallva: ez a rész nekem picit gyengébb volt. Nem rossz, csak nem hozza azt a feszült, igazi „krimi vibe”-ot, ami igazán ütne. Inkább afféle fűszer a történethez, de nem ez lesz az, amitől leesik az állam.

 

Ami viszont nagyon tetszett, hogy Sally mennyire életszagú, tökös, ambiciózus karakter. Nem nyafog, nem omlik össze öt percenként, hanem megy előre. Josh pedig hozza a „kedvesen morcos” hokis vibe-ot, amitől azoknak is működik a könyv, akik szeretik a sportos romantikát.

 

A negatívumoknál meg kell említenem, hogy sajnos több hibát is észrevettem a szövegben – típus-, elütés- és szerkesztési hibákat. Egy-kettő még belefér, de amikor már sokadszorra botlok bele, kicsit kizökkent. Ez rontott az élményen, és remélem, hogy a későbbi kiadásban ezt javítják, mert maga a történet megérdemli.

 

Összességében a Blokkolj, ha tudsz egy könnyed, szerethető, kikapcsoló romantikus történet, pici krimivel és két jó karakterrel. Van benne humor, feszültség, némi idegbaj (köszi, Ron), és pont annyi érzelem, amennyit egy hosszú nap után jól esik olvasni. Nem tökéletes, de én szerettem – és jólesett, hogy egy kevésbé pörgős, de stabil, kedves történetet kaptam.

Ha megszeretnéd rendelni Katt ide:

 

Köszönöm, hogy benéztél! 😊

Xoxo, Patti! 😊