Értékelés: Ángyán Patrícia - Jeges villanás

 

„Egyetlen gondolat ver gyökeret bennem – makacsul, fojtogató erővel: Mi van, ha valaki időben meghallja a néma sikolyát? Ha egy hang, egy kérdés, egy érintés megtöri a csendet, amit magára zárt… Talán most nem egy halott testet néznénk. Talán még most is köztünk lenne…”

Szeretek új esélyt adni az íróknak, mert sosem lehet tudni, mikor ér egy kellemes meglepetés. Bár Ángyán Patrícia egyik korábbi könyve nem volt a kedvencem, mégsem akartam leírni őt, ezért újra próbálkoztam – így került a kezembe a Jeges villanás.

 

A borító elsőre igazán megnyerő: hangulatos, igényes, és remekül illik a történethez. Ugyanakkor kissé csalódás volt felismerni, hogy stílusában szinte megtévesztésig hasonlít P. C. Harris egyik kötetének borítójára. Ez némileg elvett az egyediségéből.

A regény összességében jobb élményt nyújtott, mint a Szeszélyes játékok, de továbbra sem érte el azt a szintet, amelynél azt mondanám: igazán jó lett. Maga az alapötlet kifejezetten izgalmas volt, mégis úgy érzem, a kivitelezés nem tudta kibontani a történetben rejlő lehetőségeket. A zsarolós szál nem vált elég feszessé, a romantikus vonal pedig túl halovány maradt.

A regény három szemszögből építkezik.

Az egyik Elizabeté – külön személyes apróság, hogy ez a név az én születési papíromon is szerepel, így eleve szimpatikus volt. Ő november óta kap fenyegető üzeneteket, amelyek eleinte apró kellemetlenségnek tűnnek, ám a síeléshez közeledve egyre nyugtalanítóbbá válnak.

A második nézőpont Natanielé, Elizabet legjobb barátjáé, aki titkon szerelmes a lányba – csakhogy Elizabet már foglalt. A kettejük közötti dinamika akár nagyon erős is lehetett volna, de sajnos nem kapott elég érzelmi mélységet.

 

A harmadik szemszög a zsarolóé: ő három ponttal van jelölve, ami kreatív megoldás, és adott egy kis plusz hangulatot a történethez.

 

A számomra legnagyobb hiányosság a karakterek kidolgozottsága volt. Kevés háttérinformációt kapunk, alig derül ki róluk, kik is ők valójában, így nehéz volt hozzájuk kötődni. Senki nem nőtt igazán a szívemhez, mert nem ismertem meg őket eléggé.

 

Összességében a Jeges villanás egy ígéretes alapokra épülő regény, amely helyenként jól működik, de egészében kissé üres marad. A zsarolós és romantikus szál egyaránt több erőt és mélységet kívánt volna. Mégis érződik, hogy az írónő fejlődik – és továbbra is nyitott maradok a következő könyveire, mert talán legközelebb érkezik az a bizonyos „meglepetés”.

 

Értékelés: ★★★☆☆ (3/5)

Potenciál van benne, de nem teljesedett ki igazán.

 

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti :)