Értékelés: Laurie Halse Anderson - Shout: Hadd kiáltsak!

 

„Ez egy történet egy lányról, aki elveszítette a hangját, majd újat írt magának.”

Fülszöveg:

Egy áldozat igaz története, aki nem hagyta,
hogy elhallgattassák.

A Hadd mondjam el... szerzőjétől.

Laurie Halse Anderson bestsellerszerző jól ismert a rendíthetetlenségéről, ahogy a szexuális zaklatás áldozatairól ír, és ugyanilyen erővel áll ki mellettük. Rajongói ösztönzésére és dühében, hogy a világunk alig változott a húsz évvel ezelőtt megjelent úttörő regénye, a Hadd mondjam el... óta, most verses memoárral jelentkezik.

Egyszerre sebezhető és erőt adó, időszerű és időtlen. Szabad versben osztja meg gondolatait és érzéseit, egyben buzdít változtatásra a megrázó személyes történetekkel, amiket most először tár olvasói elé. Ez a hevesen bíráló, önvizsgálatra sarkalló, fontos visszaemlékezés leleplezi társadalmunk hibáit, és egyben kifejezi az író szeretetét mindazok felé, akik bátran kimondják: #metoo és #timesup, akár fennhangon, online vagy csak a szívükben.
A Hadd kiáltsak! egy hangos, világos kiállás - amit ha egyszer meghallunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 256

Borító: KARTONÁLT

Súly: 304 gr

ISBN: 9789633993927

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2021

Árukód: 2753522 / 1204051

Fordító: Benedek Dorottya

Személyes véleményem:

Őszinte leszek és meg kell, hogy mondjam már egy ideje olvasom a könyvet. Egyszerűen nem bírtam az egészet egy-ültömben elolvasni annyira erős a mondanivalója. Mikor a fülszövegét elolvastam a könyvnek egyből tudtam, hogy ezt be kell szereznem és bár számítottam rá, hogy sok minden lesz a versekben mégis valahogy egyszerre sok lett volna. A Hadd mondjam el-t nem olvastam, de ezek után biztos, hogy sort kerítek rá.

Magáról a könyvről:

A könyvet vehetjük egy életrajzi verses műnek is, hisz az írónő bemutatja a gyerekkorában fellépő problémákat, munkájáról ír és mások történetei alapján társadalmi problémákat is boncolgat. Ezenkívül végül a lezárás is megtörténik. Így leírva mintha nem is egy versről írnék pedig vers ez csak más felépítésben és kicsit szabadabb, slamesebb formában. Hisz nem csak az számít versnek, amit a suliban tanultunk, hanem ezek is.

„a nem kezelt fájdalom

a lélek rákja,

ami meg is ölhet.”

Amit első résznek tekinthetünk az valószínűleg még most is megállja a helyét, hisz a gyerekkora keretein belül szót ejt az iskolai társadalmi rendszerről. Hisz bármit is gondolnak a szülők sajnos hierarchia még most is van. Nálunk is volt és nem volt túl jó érzés valahol alul lenni a láncban. Emiatt pedig Magyarországon is rengetegen szenvednek. Ezenkívül szó esett a szülői szeretet hiányáról, ami a mai világban egyre több problémát okoz. Én is látom ismerősök által, hogy pl.nem foglalkoznak igazán a gyerekkel és erre az a válasz, hogy napközben dolgoznak, emiatt este már fáradtak, hogy minőségileg foglalkozzanak a gyerekkel és idővel egy idő után a gyerekekbe kialakul egy olyan kép, hogy mindegy mit csinálnak a szülőnek mindegy úgyse foglalkozik velük. Szó esik a függőségről és minden egyes lépcsőfokát leírja, ami viszont rendkívül fontos, mert belemegy a részletekbe is. Majd jön az, hogy a szüleinknek könnyebb volt, de itt a bizonyíték, hogy az írónő a 60-70-es években volt fiatal és az ő idejében is fel lelhetőek voltak azok a problémák, amik a mai fiatalokat is terhelik. Csak változott a technika és most több helyen lehet elkövetni a bántalmazás formáit.

„Otthon még mindig pokoli volt, minden

lángolt a fájdalmas felismeréstől, hogy

mindegy, mennyire szeretem a szüleimet,

a szeretetem nem hozhatja helyre őket

[…]

csak magamat tudtam helyrehozni.

A középső szakasz volt talán a legnehezebb, mert itt újra elővesszük a bántalmazást viszont sokkal erősebben kapjuk meg. Ezeknél a verseknél tettem a legtöbbször félre a könyvet, mert egyszerűen sok volt ez az egész. Itt jött képbe a MeToo mozgalom is, aminek az írónő nagyon örül, hisz talán megértik majd az emberek mind a fiúk és mind a lányok, hogy a Nem az nemet jelent és ezt el kell fogadniuk. A problémákkal pedig foglalkozni kell. A fiatalok hangját a felnőtteknek meg kell hallaniuk.

A harmadik szakaszt, egyben az utolsó szakaszt vehetjük egyfajta lezárásnak. Hisz a szüleivel lévő kapcsolatát és egyben az ők problémáit, majd egy új utat mutatott magának.

Egyben az egész:

A könyvnek rettentő sok mondanivalója van, így én betenném a kötelező olvasmányok közé, de csak akkor, ha őszintén kitudják beszélni valakivel és ha egy olyan biztonságos közegben vannak, ahol a saját dolgukat is később megtudják beszélni ez alapján. Hisz fontos témákat forszíroz, viszont teljesen érthetően és nem virágnyelveken beszél, ahol azt kell kitalálnunk, hogy vajon mire gondolt a költő. Ez a könyv egy rendkívül fájdalmas, hangos kiáltás volt, ebben a néma, csendes verses világban.

„De sosem láttam elsősegélydobozt a lélek bajaira,
sosem hallottam a „trauma” szót, ami leírta volna,
hogyan bújok el, surranok végig a napokon láthatatlanul,
vagy kiáltok bele a párnáimba a szekrényem alján,
zárt ajtó mögött, még akkor is, ha senki sincs otthon.”

Én teljesen megértem az írónőt, hogy versben írta ki a fájdalmait. Azokat, amiket talán máskor nem tudott elmondani. Nem tudott megfogalmazni hangosan. Emlékszem én 17 évesen csináltam ugyanezt. Volt egy Pattie nevű oldalam a Facebookon és oda írtam ki magamból az érzéseimet vers/slam formájában. Aki ismer az tudja, hogy a szüleim elváltak és apuval nem nagyon tartottam a kapcsolatot, de sose felejtem el mikor megtalálta az oldalam, amiről még a barátaim se tudtak és írt, hogy mi a baj, mert nagyon szomorúak a verseim. Az én hangom azokban volt. Amit kimondani nem tudtam azt leírtam. Néha a beszéd legjobb módja, ha leírod vagy kiírod magadból. Természetesen az oldal már réges-rég nem élt, de nem akkor sokat segített. Bár néha még írok verseket, de most már csak a páromnak és semmi szomorúság. :D

Ha megszeretnéd rendelni:

Könyvmolyképző

Libri

Bookline

Köszönöm, hogy itt jártatok. 😊

Xoxo, Patti. 😊