Értékelés: Palotás Petra - Kékestető
”
Valami piszkálta a torkát, égette a mellkasát, hogy talán meg kellene mondania
az igazat. De aztán úgy döntött, hogy jó ez így, hiszen senkinek nem ártott
vele, meg aztán miért ne lehetne egyszer ő is mázlista, miért ne lehetnének
egyszer neki irigyei.” _
Személyes véleményem:
Elég
régóta vagyok Petra csoportjába, viszont őszintén elmondom, hogy ez volt az
első könyv, amit olvastam az írónőtől. Valahogy mindig olyan hosszú volt a
listám, hogy egyszerűen a szelektálások között mindig kikerül és rá már nem
jutott időm. De annak viszont rettentően örülök, hogy ezzel a könyvvel
kezdhettem az ismerkedést az írónővel.
A
Kékestető egy rendkívül jól megírt történet, mely melegséget áraszt ebben a
zord időben is. Hisz ami miatt mindenképp szerettem volna elolvasni azok az
emlékek. Életemben először hatodik osztályos koromban voltam ott egy tanulmányi
tábor miatt. Ahogy Ilka mesélt a Mátráról és a Kékestetőről egyből eszembe jutott
a Mátrafüred-Sástónál eltöltött őszi tábor. Így ezekkel az emlékekkel vetettem
bele magam a következő oldalakba.
A
könyvet viszonylag gyorsan befejeztem, talán maximum egy hét volt és a
jegyzetekbe meg is írtam a kis véleményem, csak idő nem jutott a
megszerkesztésére, de ami késik nem múlik. Így fogadjátok szeretettel a kis
monológom erről a csodakönyvről, mely kívül belül gyönyörű.
Magáról a történetről:
Főszereplőnk
Karcag Ilona, aki egy tizenhét éves pesti lány. Ilka nehezen lélegzik, már
tornaórákra sem jár, a lépcsőzés is megterheli. Egyedül él gyári munkás
édesapjával, hisz édesanyja pár éve lelépett egy férfival, Brazíliába. A férfi
náluk lakott egy ideig és próbálta rávenni Ilka szüleit, hogy tartsanak vele.
Ilka édesapja azt hitte, hogy egyértelmű, hogy nem vágnak neki az
ismeretlennek, de felesége máshogy gondolta. Így ketten maradtak a lányával.
Ilka egy nap arra ment haza, hogy édesapja közli vele, hogy csomagoljon. Hisz elutazik a
Mátrába,
hisz ott nyílt Magyarország gyógyszállója. Ilka nem értette, hogyan engedhetik
ezt meg maguknak, de nem is kapott gondolkodási időt, hisz már másnap vonatra
szállt a keletibe és meg sem állt a Mátráig, ahol Mákos István várta őt, hogy
elvigye a szálloda.
Bár
a főszereplőnknek Ilkát mondhatnánk, ő inkább mégis az, aki a keretet adja a
többi szereplőhöz, aki összefogja nekünk őket. Hisz éppen akkora hangsúly van
az ügyvéd feleségén Irmán, aki már az első perctől kezdve a szárnyai alá veszi
a lányt.
A
lebénult százados, aki makacs és önfejű, mégis szemet vet az ápolónőre.
Plátoinak gondolja, hisz lábai elvesztése megkeserítette őt és nem látja már az
élet értelmét. Mégis amikor korcsolyázni viszi Erzsi, mintha az egész élete
megváltozott volna.
Jancsi,
a fiú, akit édesanyja pesztrál állandóan és bár az őrületbe kergeti néha mégis
szerencsés, hogy ott van neki. A fiú, aki folyton Ilkán lóg és bár őt idegesíti
mégis féltékeny lesz, ha a fiú nem rá figyel éppen.
Ezenkívül
nem csak a szálló vendégei lesznek számunkra érdekesek és szerethetőek vagy épp
nem szerethetőek, de a dolgozók is. Közöttük Mákos István és az ápolónőnk
Erzsi. A lány, aki mindent megtesz, hogy picit segítsen az itt élők nehéz
helyzetén.
Mindenki
valamilyen szinten a szívünkhöz nő és bár ide gyógyulni jönnek az emberek, az
sejthető, hogy ez nem mindig sikerül. Így igazi hullámvasút is egyben a könyv.
Egyben az egész:
Elsősorban
szeretném elmondani, hogy ez a borító valami eszméletlenül szép lett. Ebben az
évben biztos, hogy ez számomra a number one, de lehet az elmúlt évek egyik
legszebb borítója. Így a téli hóesésben pedig még inkább megmelengeti a szívem,
ha ránézek.
A
történet bár fertőtlenítővel, betegségekkel van átitatva mégis ott van a remény
a gyógyulásra, így megtanuljuk, hogy bármilyen rossz is épp a helyzet, mégis
van kiút vagy ha mégsem akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet. Egy magával ragadó
történet, mely magába szippant fiatalokat és az idősebb korosztályt is. Az
írónő írásmódja rendkívüli így már bánom, hogy eddig nem olvastam tőle. A
Kékestető teljesen magával ragadott, mikor volt idom, hogy olvassak egyszerűen
magába szippantott és visszavitt 1932-be. A gyönyörű, hófödte Kékesre.
Köszönöm
Petrának, hogy megmutatta, hogy a Mátra ugyanolyan szép, mint az emlékeimbe.
A
kiadónak pedig köszönöm szépen a lehetőséget az olvasásra. :)
Patti 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése