Értékelés: Benyák Zoltán - Requiem 3.

 

„A szívhangok hármasa már nemcsak úgy szólt, mint a múlt nyár balladája, de úgy is, mint a jövő még meg nem írt slágere.”

Személyes véleményem:

Huh volt itt azért kérem szépen minden. Nagyon ütős volt a harmadik rész is, hisz ott kezdődött el, ahol az előző rész abbamaradt. Amikor elkezdtem a Requiem sorozatot olvasni nem is hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni, de jó ilyenkor kellemesen csalódni.

Magáról a könyvről:

A híd felrobbant. Paradiso el lett zárva a külvilágtól. Az elején még érdekes volt az elzárt sziget a külvilág számára, de aztán szépen lassan a rivaldafény eltűnt a város körül és a lakók magukra maradtak. Bár szerették volna kiszabadítani a lakókat, de Vernon azt az információt adta, hogy senki nem szeretné elhagyni a települést. A lakók foglyok voltak. A polgármester foglyai. Magukra maradtak. Wellsé voltak az újságok és a rádió és természetesen az egész város. Mindentől megfosztotta őket. A bűnözés növekedett, az öngyilkosok száma egyre csak gyarapodott. Az emberek végül maguk döntöttek a kijárási tilalom mellett.

Főhőseink száma is megfogyatkozott. Valéria végül itt ragadt, de motorosunk Eli közben hatra hagyta társait.

Lesznek visszatekintések doki és Eli múltjáról is. Közben pedig Valéria és Ádám közötti kapocs egy új szintre emelkedik.

Doki pedig olyan helyről kér segítséget amire nem is számítottunk volna.

Egyben az egész:

Zoli a harmadik résszel túlszárnyalta magát. Már az első oldalak fenntartották az figyelmet és minden oldallal csak növekedett az izgalom. Tényleg nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz ez a sorozat, de az író stílusa és a történet elvarázsolt. Szívből ajánlom mindenkinek, hisz egy rendkívül jól megírt történet, szerethető főszereplőkkel, akik múltja talán nem makulátlan mégis izgulunk értük.

Köszönöm az írónak a lehetőséget az olvasásra.

Patti 😊