Értékelés: Baráth Viktória - Egy év Provence-ban
„Itt hagyott. Ő, akit mindenkinél jobban
szerettem. Az egyetlen ember, aki megértett, aki olyan volt nekem, mintha a
részem lenne. Akinek egy pillantása szebbé tette a napomat, és aki miatt úgy
éreztem, van értelme élni. Most, hogy ő nincs, mégis, hogy gondolhatnám ezt?”
Fülszöveg:
A fiatalon megözvegyült Lily szürke hétköznapjait éli. Valaha
imádta a belvárosi forgatagot, a nyüzsgő életet és a fotózást, amely nemcsak a
munkája volt, hanem a szenvedélye is. Mára ez azonban csak egy rég elfeledett
élet foszlánya maradt... Nem szívesen tekint vissza a múltjára, így viszont
képtelen feldolgozni a gyászát és a traumáit. Csupán egy galéria falán lógó kép
emlékezteti arra, ki is volt ő valójában.
Egy nap azonban megtudja, elhunyt férje ráhagyott
egy birtokot Saint-Rémy-de-Provence mellett. Lily minden porcikájával
tiltakozik az ellen, hogy oda utazzon. Nem akarja megtartani a házat és a
földet. Azonban amikor kiderül, más is igényt tart rá, rádöbben, nem hagyhatja
elveszni múltja utolsó darabkáit. Étienne, a fiatal szakács személyében
ellenfelére akad, akivel - ha tetszik, ha nem - együtt kell dolgoznia, hogy
megmentsék a birtokot.
Mindketten épp elég terhet cipelnek a vállukon
ahhoz, hogy egy idő után rájöjjenek, annyira nem is különböznek egymástól, mint
azt elsőre gondolták...
Baráth Viktória ezúttal a mesés délfrancia vidékre
kalauzolja olvasóit, ahol mindent átjár a szabadság, az élet iránti szeretet és
a szerelem. Amíg Lily rátalál a boldogságra, mi is újra hinni kezdünk a második
esélyben, és rájövünk, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amiből ne lenne
kiút.
Személyes véleményem:
Bár
nem titok, de imádom Viki könyveit. Akármilyen témához nyúl mindig olyat tud írni,
amiben egyetlen egy olvasó sem tud csalódni. Pont ugyanez történt az egy év
Provence-ban könyvére is.
Nagyon
kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz ez a könyv és persze arra is, hogy
mennyire fog tudni lekötni, hisz a baba miatt kissé lassan haladok az
olvasnivalókkal.
De
másfél nap alatt kivégeztem, a blogírásra kellett picit több idő, mert azokkal
botrányosan elvagyok havazva, de lassan ehhez már hozzá fogok szokni. :D
Magáról a könyvről:
Lily,
aki bár még roppant fiatal mégis az egyik legnagyobb tragédiával kellett
szembenéznie, elveszítette a férjét. A férfit, aki a mindent jelentett számára.
A halála mindent megváltoztatott a lányba. Amit régen imádott, ahhoz mára már
hozzá sem tud nyúlni. A belváros nyüzsgő világa egyszerűen már sok lett
számára. A fotózás, ami a munkája, a szenvedélye, a hobbija volt mostanra egy
rég elfeledett emlék. Mostanra már a fényképezőgépéhez sem tud hozzányúlni.
Elmúlt a varázsa, képtelen újra egyetlen egy kamerát is kézbe venni. A gyász belülről
marcangolja a lelkét és senki nem tud rajta segíteni és ő sem képes magán.
Egy
nap viszont váratlan üzenetet kap, egy francia ügyvéd keresi, aki a férje
hagyatéka miatt szeretne vele találkozni. A férje még halála előtt vételi
szándékot jegyeztetett be egy Saint-Rémy-de Provence mellett. A megállapodás szerint,
ha a birtok tulajdonosa meghal akkor Lily férje lesz a birtok tulajdonosa. Az
idős úr elhunyt, így Lilynek újra megkell küzdenie egy olyan dologgal, ami
feltépi a sebeket, amiket próbál már a mélyre ásni. A lány úgy gondolja, hamar
rendezi a dolgot és visszatér az Államokba, de az idős úr sajnos követett el
hibákat, így nem egy, hanem két személy is igényt tart a birtokra.
Az
ügyvédnél tudatosul Lilyben, hogy a mellette ülő Étienne is igényt formál a birtokra
és nem igazán szeretne erről letenni. A lány nyaralása, így kicsit tovább tart,
mint ahogy ő ezt az elején gondolta és a fiúval belekezdenek egy macska-egér
játszmába. Aminek fogalmunk sincs az elején, hogy mi lesz majd a vége. A
lánynak egy olyan országba, helyre kell beilleszkednie, ahol nem ismeri a
nyelvet, nem ismeri a kultúrát és közben küzdenie kell azért, amit az egyetlen
szerelme nekik, kettejüknek szánt. Az egyetlen, amibe kapaszkodni próbál az az,
hogy Matthieu maguknak szánta ezt a birtokot. Egy kis nyugalom sziget, a nyüzsgő
forgataggal szembe. Most pedig lehet, hogy elveszíti az utolsó dolgot, ami még
maradt kettőjükből. Így a lány harcolni kezd, újra életet visz a napjaiba és
belead mindent, hogy megmentse, ami még menthető magáért, magukért.
Egyben az egész:
Viki
roppant jól nyúlt hozzá egy nehéz témához, hisz a gyász, a gyász feldolgozása
nem éppen egy egyszerűn dolog. Hisz nem könnyű erről írni és úgy megragadni,
hogy azok, akik pont ebben a folyamatban vannak, azoknak szintén a segítségükre
legyen. Viszont én úgy gondolom, hogy amennyire lehetett, ő ezt a lécet
megugrotta.
Így
köszönöm Vikinek, hogy megismertette velünk emellett a francia kultúrát és
közben segített az embereknek talán egy picit elterelni a figyelmüket a
problémájukról.
Ha
megszeretnéd rendelni: KATT IDE!
Köszönöm,
hogy benéztetek.
Xoxo,
Patti 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése