Értékelés - Baráth Viktória: A Napfény földje

 

„Amíg a távolból szemlélték a világot és az embereket, nyugodt voltam. A halálesetek csak számok voltak. Statisztika. De most testközelből érint meg a veszteség, amitől végigfut a hátamon a hideg.”

Fülszöveg:

"Olyan oldalát mutatja meg a világnak, amelyet kevesen ismernek." - R. Kelényi Angelika

Elizabeth Carrington a londoni elit irigylésre méltó életét éli. Sikeres üzletasszonyként hőn áhított vágya megszerezni egy kereskedelmi cég tulajdonostársi pozícióját. Kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, és most végre elérheti a célját. Ehhez azonban olyat kell tennie, amire nem számít: Afrikába kell utaznia, hogy ő maga bonyolítson le egy fontos kakaóbabüzletet. A feladat első ránézésre könnyűnek tűnik, Elizabethnek azonban az út során a legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie. Főleg, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, elsöpörve a hazautazás lehetőségét. Az egyetlen kapaszkodót a vadonban élő, angol származású Adam jelenti számára, akinek esze ágában sincs pátyolgatni az állandóan panaszkodó nőt. Az idő múlásával azonban Elizabeth rádöbben, hogy a világról alkotott képe egy túl büszke és elkényeztetett nő nézőpontjából fakadt.

Van még remény a természet és az emberiség számára? Képesek vagyunk saját magunkon is változtatni, ha az a világunk hasznát szolgálja?

Baráth Viktória legújabb, Szabadon-sorozata egy nagyon is aktuális társadalmi problémát boncolgat, amelyben az egyéni sorsok összefonódása jelentheti a megoldást. Mert van az a pillanat, amikor félre kell tennünk a saját érdekeinket egy nagyobb cél érdekében.

"Drámai kalandok egy cseppnyi romantikával fűszerezve." - Bree S. Világa

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ

Oldalak száma: 311

Borító: PUHATÁBLÁS

Súly: 290 gr

ISBN: 9789635701414

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2021

Árukód: 2748049 / 1199689

Sorozat: SZABADON-SOROZAT

Személyes véleményem:

Sajnálatos módon a késői elolvasásom miatt sikerült belefutnom minimális spoilerekbe. Szerencsére csak amiatt. hogy Elizabethnek milyen utálatos a személyisége. Már is kiakadtam, hogy végre elérem, hogy Viki rólam nevezzen el egy főszereplőt erre egy idegesítő hárpia. De mekkorát is tévedtem. Persze, aki nem tudta átlátni a helyzetét az nem érthette, hogy miért olyan amilyen. Azt egyelőre tegyük félre, hogy mennyire keveset tudott Afrikáról. Liz egy olyan lány volt, akit sosem dicsértek, akinek elvárás volt a jó teljesítmény. Aki egyszer sem hallotta, hogy büszke vagyok rád vagy, hogy ügyes voltál. Ő mindig csak azt tudta, hogyha sikeres akar lenni, hogyha nem akar szégyent hozni akkor minél jobban kell teljesíteni. Ez nem egy cél volt a családja szemében, hanem egy elvárás, ahol nem volt lehetőség a bukásra. A lány, aki két kezén megtudja számolni, hogy hányszor hallotta, hogy „büszke vagyok rád”, így is túlélt. Voltak céljai, álmai és minden követ megmozgatott, hogy ezeket elérje. Ezekkel pedig mindig egyedül volt a világban, így érthető, hogy mikor ott volt az alkalom nehezen fogadta el, hogy segítségre van szüksége és ha van olyan, aki szívesen segít akkor azt elkell fogadnia. Igazából úgy érzem, hogy sokan úgy ítélték meg már a lányt, hogy nem látták mi van a felszín alatt. Adam is ilyen volt és rákellett jönnie, hogy mekkora idióta volt. Az pedig, hogy vannak kényszeredett dolgai. Nem tudom szerintem nem akkora probléma, hogy hepciás a tisztaságra és mindent szeret a helyén tudni. Na térjünk rá a könyvre, mert végül elkezdek védőügyvédet játszani a lány védelmében.

Magáról a könyvről:

Elizabeth Carrington éppen túl van egy váláson, ami miatt a szülei szemében már kezdheti

is ásni a sírját, kivéve, ha sikerül összejönnie egy még jobb partynak mondható férfival. Úgy éreztem magam mintha a múlt törvényei lennének a mostani korban és a szülők intézik a házasságot és megvan szabva, hogy ki lehet az, akihez hozzámehetsz. Már ekkor sajnáltam a lányt. Liz egy cégtulajdonosi pozícióra pályázott annál a cégnél hol dolgozik és ehhez volt egy remek terve. Mondhat bárki bármit tudta, hogy hogyan érje el a céljait és rengeteget dolgozott ezért. Az más kérdés, hogy ez most milyen eszközökkel járhatott. Viszont a számításai rosszul jöttek el és neki kellett Afrikába, méghozzá Elefántcsontpartra utaznia. Elefántcsontpart.. Gondoltátok volna, hogy ez az egyik kakaó termesztő ország? Valahogy sosem jutott emiatt eszembe, hamarabb jutottak volna eszembe a focisták a 2006-os világbajnokságról. Szóval Liz és az egyik társa, aki igazából szót sem érdemel Afrikába utaztak, hogy letudják az üzletet, de (mindig van egy, de) polgárháború tört ki. Elizabeth társa még kimenekült az országból, de a lány ott ragadt és itt kezdődik igazán a kaland.

Nem ismeri a nyelvet, a kultúrát, az embereket. Nem ismeri az életet. Nem érti, hogy mi miért van és miért van ekkora szegénység. Nem ért semmit. Lehetséges, hogy ez kiesik a komfortzónáján, mivel soha nem kellett ezekkel az országokkal törődnie, hisz a céljaihoz nem tartozott az országok ismerete. Így minden váratlanul éri. Igen az elején elviselhetetlen lehetett az ott élők és az olvasók számára. Talán még engem is idegesített, ahogy beszélt róluk, de ahogy teltek a napok egyre több információt kapott és egyre több segítséget. Liz pedig 360 fokos változáson ment keresztül.

 

Egyben az egész:

Vikinek ez a könyv biztos vagyok benne, hogy rengeteg kutatómunkával járt. Hisz rengeteg plusz információ volt benne, amit például nem tudtam. Elizabeth karaktere külön pozitívum. Köszönöm, hogy megmutatta az olvasóinak, hogy mennyit számít, ha egy ember nem hall dicséreteket. Ha folyton nem elég jó, ha nem érzi, hogy valaha is szeretik azért amilyen. Számomra ez a könyv egy pozitív csalódás lett. Imádtam minden oldalát. Nem egy egyszerű regény, nem egy limonádé történet, hanem ez MAGA A TÖRTÉNET. Telis-tele újdonságokkal, célokkal, szeretethiánnyal és reménnyel. Reménnyel, ami az egész könyvet végig járja.