A szemeiden túl | Ludányi Bettina - Kettőnk titka
„Volt egy pont, amikor rájöttem, hogy olyan ember lettem, akivé sosem szerettem volna válni.”
Fülszöveg:
Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat?
Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre üres borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. Nem is csoda, hiszen egyetlen betörésre utaló jel sincs.
Alexios Hallas pszichológust valaki felkérik egy nyomozáshoz,így hozza össze a sors Nikivel. Hiába foglalkozik évek óta függőkkel, még így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül.
Egy alkoholfüggő képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és az áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgáson, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára?
Ludányi Bettina írónő új regénye, a Kettőnk titka ezúttal a függőség lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és a pszichológiai dráma jegyei keverednek össze egy történetben, amelynek nem fogod kitalálni a végét.
Borító:
Személyes
véleményem szerint egész jó a borító. Az elején nem tudtam mire venni a szürke
lányt a „háttérben” vagy „árnyékban”, de ahogy a könyv végére értem egyből
megvilágosodtam, hogy mit szeretett volna a borító mutatni nekünk. Szóval elég beszédes
a borító és néha jó az mikor tudod, hogy valamit mutat, d emégse tudom, hogy mi
lehet. A végén pedig a fejedhez csapsz, hogy basszus erre megint nem gondoltál
pedig kellett volna.
Személyes véleményem:
Lehet,
hogy azért hasonlít nekem Sienna Cole könyvéhez a stílusa, mert egymás után
olvastam a kettőt. Lehet, tényleg hasonlít, de én ettől függetlenül találtam a
két író között hasonlóságot. Az írónőtől ez az első könyvem, így pontosan még nem
tudom, mit képvisel az írónő, bár tény és való, hogy megnyertem Valentin-napkor
a Meghasadt Valóságot, de még nem igazán volt időm arra, hogy olvassam.
Egyszerűen az olyan példányokhoz, ami nem reci elég minimálisan férek hozzá,
hisz az időm nagy részét, amit értelemszerűen olvasásra tudok szánni, azt így
kiteszik a recenziók.
De
térjünk vissza a könyvre. Alapjáraton egy komoly témával foglalkozik, hisz a
leszokó alkoholisták vannak előtérbe helyezve, ami nálam gyenge pont. Mármint
az alkoholizmus, mivel a vérszerinti apukám is az. Így alapjáraton sem rajongók
a piáért, de talán ez a könyv sokkal jobban felnyitotta emiatt a szemem, hogy
mégsem lehet olyan egyszerű leszokni róla, mint ahogy én gondolom. Ilyen téren
pedig egész tanulságos is. Így mindenkinek ajánlom, aki a témával kapcsolatban
szeretne komolyabban is foglalkozni.
Magáról a könyvről:
Most
pedig jöjjön maga a történet. A mi kis világunknak négy komolyabb főszereplője
van. Név szerint: Niki, Corinna, Yana és a mi édes Alexünk.
A
helyszín pedig egy mesébe illő sziget, ahol mindig süt a nap, az embereknek
alapjáraton nincs túl sok gondjuk, bármikor bemehetünk a tengerbe, mert nálunk
az is van. Ez a sziget pedig nem már, mint a tündöklő Páfosz. De mint nagyon
hamar megtudjuk mégsem mindenki felhőtlenül boldog. A három grácia, akiket az
előbb név szerint említettem és persze követi őket még pár ember
alkoholizmussal küszködnek. Yana már 8 éve sikeresen nem nyúlt az alkoholhoz,
bár mindennapja küzdelem. Mivel ennyi idő alatt sikeresen helytállt mentorrá
vált. Mikor Niki felhagyott a zűrős életével és hazatért, Yana a szárnyai alá
vette és mindenbe támogatta, így már pár hónapja ő sem iszok. Mivel Niki jól
halad és Yana tudja, hogy nem fog soha többé visszaesni, ezért kiharcolja, hogy
Corinnát mentorálhassa a lány, hisz amúgy is mindenkit elűzött maga mellől
hátha Niki sikerrel jár. Lássatok, csodát mióta Niki foglalkozik vele, azóta
nem iszik. Persze nehezen alakul a két lány kapcsolata, ami alapjáraton nagyon
érdekes, de ettől függetlenül mégis kicsit hihetetlen az egész, de olvasás
közben egyáltalán nem zavart. Olyan mintha az életük zavartalanul működne. Niki
is végre sínre ért. vannak szerető barátai, akikre bármikor számíthat. Ott az
édesanyja, aki valamilyen formában még mindig törődik vele és van egy
szerethető munkája és persze nem felejthetjük el megemlíteni a kiskutyáját
Mitchelle-t, aki a világot jelenti a lánynak. De egy nap, egy bizonyos nap
árnyékként lebeg a feje felett. Sokáig nem tudjuk meg, hogy mi történt azon a napon,
csak azt, hogy valami történt, ami romba döntheti azt, amit Niki az elmúlt
lassan egy évben felépített. Ha pedig ez még nem lenne, elég akkor Niki egyik
reggel egy borospoharat talál a lakásába. A lány összetör, megijed, hisz ő már
egy ideje nem iszik. Nem érti, hogy kerülhetett oda. Viszont nem tudja, kinek
beszélhetne óla. Yana nem hinne neki, hisz kihinne egy alkoholistának? Corinna
az egyetlen, akinek beszélhetne róla és így őt avatja a lány a bizalmába.
Feljebb
már említettem Alexet a felsorolásba. A férfi egy pszichológus, aki
hazaköltözött Páfoszra, mert egyszerűen nem érzi, hogy még mindig jó az, amit
tesz. Egyik nap egy nő felbéreli, hogy kövesse Nikit és elemezze. Vizsgálja meg
távolról, hogy az alkohol nem-e roncsolta az agyát jobban, mint ami megmutat
magából. A férfi nagyon nehezen veszi rá magát erre az egészre, majd ahogy egyre
jobban megismeri a lányt és egyre több dolgot vesz figyelembe. Érdeklődni kezd
a munka iránt. Rájön, hogy rengeteg
minden foroghat kockán, ha nem jön rá arra, hogy mi is van igazából. Életek
múlhatnak rajta.
Egyben az egész:
Egy
nagyon erős témát feszeget, mely sok embernek lehet gyenge pontja valamilyen
oknál fogva. Tetszett, hogy szépen, lassan bontja ki a komolyabb dolgokat, így
pedig elég sokáig fenntartja az érdeklődést. Alapjáraton véve nekem tetszett az
írónő könyve. A vége teljesen letaglózott, így alig várom, hogy végre kezembe
vehessem a folytatását is. Bátran ajánlom mindenkinek, akik kicsit is szereti a
pszichológiai thriller kategóriát vagy mondjuk Sienna Cole könyveit.
Idézetek:
„Az, amit a szakkönyvekben írnak, néha köszönőviszonyban sincs a valódi szenvedéssel.”
„Tök jó. Elmész, sajnáltatod magad, zabálsz, aztán hazamész, mint egy normális ember. Pedig nem vagy az. Mert csak egy függő vagy…”
„Hogy legyek fontosabb, mint a pénz. De persze soha nem voltam jó.”
„Ahogy belenézek a lány szemébe a tükörben, egyszeriben elszégyellem magamat. Tényleg csak ennyi lennék? Egy büdös kurva? Egy alkoholista, aki pénzért bármire hajlandó? Talán igen. Talán sosem tudom még, milyen ember lennék a mámor nélkül. Sőt, már azt sem tudom, milyen az élet a mámor nélkül.”„Látszik, hogy kurvára nem értik, mit jelent függőnek lenni. Bármi is a függőség tárgya, lejönni róla baromi nehéz.”
„Nem tudom, miért vesz folyton bánat és szomorúság körül, de már kezd elegem lenni belőle.”
Ha megszeretnéd rendelni:
Libri
Bookline
Álomgyár
Köszönöm,
hogy benéztetek
Patti J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése