A múlt árnyékában | Értékelés: Sejal Badani - A mesemondó titka
„Az ő küzdelmei és elszántsága megtanított arra, hogy minden áldott nap becses, s hogy a szerelmet óvni kell, mert felbecsülhetetlen kincs, amely csak a szerencséseknek adatik meg.”
Fülszöveg:
Jayát, a New
York-i újságírót egyik csapás éri a másik után. Harmadik terhessége is
vetéléssel végződik, és a házassága is menthetetlenül tönkrement. Hogy mély
fájdalmát enyhítse, Jaya úgy dönt, Indiába utazik, hátha családjának múltjában
válaszokat talál a jelen kérdéseire is.
India maga a
csoda. A hangok, a színek, az illatok elkápráztatják Jayát, aki beleszeret ebbe
a gazdag, sokrétű kultúrába. Nagymamája egykori szolgálója és egyben bizalmasa,
Ravi pedig megismerteti vele a nagymama, Amísá szívszorító történetét, amely az
1930-as évekbe, a britek által megszállt Indiába repít bennünket. Vajon mit
tanít Jayának az álmaiért a hagyományokkal is szembeszegülő asszony sorsa?
A mesemondó titka
szerelemről, hűségről és a szavak erejéről mesél.
Kiadó:
Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak
száma: 512
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Súly:
428 gr
ISBN:
9789634335917
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2019
Árukód:
2730627 / 1187461
Fordító:
Borbély Judit Bernadett
Borító:
Annyira, de annyira varázslatos. Megkell, hogy mondjam
engem a borító és a cím fogott meg legelsőnek. Egyszerűen bámulatos.
Egyértelműen felkelti egy könyvszerető ember figyelmét, hisz ki ne szeretné a
káprázatos borítókat?
Személyes véleményem:
Aki figyelte molyon, hogy mikor kezdtem a könyv
olvasását az láthatja, hogy lég lassan sikerült a könyv végére érnem, de ez nem
a könyvnek róható fel, hanem annak, hogy kevesebb időm jut az olvasásra két
munkahely és a suli mellett, de minden alkalmat próbálok megragadni, hogy a
szenvedélyemnek is időt szenteljek.
Az elején mikor belekezdtem egyszerűen nem értettem,
hogyan kapcsolódik Yaya vetélése a könyv címével, majd ahogy haladtam előrébb
annál jobban láttam az összefüggéseket és nem csak azt, ami az elején velem szembejött.
Magáról a könyvről:
A történet kettő majd a legvégén már három személy
szemszögéből mutatja be India világát és persze az elején Amerikáét.
Yaya egy indiai származású lány, aki már Amerikában
született. Viszont ősi hazáját soha nem látta. Nem ismeri a nagyszüleit és nem tud
semmit édesanyja gyerekkoráról. A lány már a harmadik vetélésén van túl,
melyben a házassága is elég csúnyán meginog. Itt jön neki mentőövként, hogy
nagyapja lebetegszik és szeretné, ha lánya meglátogatná, de helyette az unokája
megy.
„– Utána el kell majd mesélnie, mit tapasztalt – mondta Amísá. Egyikük sem tette szóvá, hogy ha a férfi egyszer elhagyja Indiát, utána aligha fog már visszatérni. – Hogy olyan világ van-e ott, ahol boldog lehetne a lányom.– Megígérem.”
A lány el sem tudja képzelni milyen lehetett itt
édesanyja élete, hogy miért nem akar ide többet eljönni. Egészen addig míg
nem találkozik a nagymamája, hű szolgálójával és titok őrzőjével. Innentől
kezdve viszont rettentően érdekes lesz a történet.
Ravi, aki Yaya nagymamájának a legfőbb bizalmasa volt
apránként mindent elmesél a lánynak.
Itt kezdődik a második szemszög. Amísá. Ő Yaya
nagymamája. Akiről a lány egyáltalán nem tud semmit, sőt még édesanyja sem.
Amísá szemszöge nagyon pontosan bemutatja, hogy milyen
volt a 20. századbeli India és egyszerűen rémes, hogy mennyire nem volt szavuk
a nőknek. Én alapjáraton keveset tudok India történelméről, hisz soha nem ástam
bele magam mélyebben, de azt tudtam, hogy voltak idők mikor a nőknek igazából
hallgass volt a nevük. De abba nem gondoltam bele, hogy a 20. században is még
ez volt. Hisz csak száz év telt el. Mily kevés idő. Amísát már egész fiatalon
feleségül adták. Semmi más dolga nem volt csak, hogy vezesse a háztartást és gyereket
szüljön, majd neveljen. Persze fiúkat, mert akkor az mindig vele marad, hisz,
ha lánya lesz akkor ugye az 14-15 év múlva már egy másik családhoz fog
tartozni. A lány minden kötelességét teljesítette, de volt egy titkolt vágya. Egy
vágya, mely abban a világban melyben élt esélytelen volt. Ő mégis megpróbálta.
Ezenkívül mégegy száll a képbe került miközben Amísá
megpróbálta elérni vágyait és ezzel mégegy kis szabadságot remélt magának. Még
ha csak kisidőre is. Stephen a brit katona, aki idejött a messzi Indiába egy
iskolát vezetni. A férfi megismerkedik Amísával és szinte a lapok felett is
szikrázik közöttük a levegő.
„- A hadnagy el tudja hitetni velem, hogy többet érek annál, aki vagy ami a körülményeim okán vagyok. – Stephen társaságában okosnak és értékesnek érezte magát. A férfitól kapott lehetőségnek köszönhetően bármi elérhetőnek tűnt a számára. – Amikor távol van, felmerül bennem, hogy mindez talán csak illúzió.”
Mégis mit tehet egy fiatal asszony, akinek a szíve súg
valamit, de az eszével tudja, hogy lehetetlen? Neki gyermekei vannak,
kötelességei. Egyszerűen vannak dolgok, amiket egy nőnek ebben a világban nem
lehet megtenni.
Én annyira imádtam az ö találkozásaikat. Kimondottan
nem is Yaya szála érdekelt egy idő után, hanem Amísáé. Annyi érzelem és
szeretet volt ebbe a fiatal nőbe. Élet, melyet nem élhetett. Vágy melyre nem
vágyhatott. Minden oldallal jobban értettem, hogy Yaya édesanyja miért volt
olyan távolságtartó. Miért okolta magát lánya vetéléseiért. Én pedig annyira
szerettem volna megölelni és azt mondani neki, hogy nem a te hibád. Semmiről
nem tehetsz. Csak egy helyzet, egy világ áldozata vagy. De a lapokon túl én már
semmit nem tehetek.
Egyben az egész:
A 20.század melyben én sem szeretnék élni.
Egy világ melyről keveset tudsz.
Egy lány kinek álmai vannak.
Egy szerelem, mely nem teljesülhet be,
Egy kislány, kit mindenki okol.
Egy apa ki nem tud róla semmit.
Egy másik apa, ki nem tudja elfogadni.
Egy élet melyet mégis megad neki.
Egy ígéret melyet a végén beteljesít.
Egy másik lány, aki mindenről tudni akar.
Egy szolgáló ki addig őrzi,
míg végre neki el nem mondhatja.
Egy világ, egy élet, két nő,
Egy könyv mely nekünk mindent elmesél.
Egyszerűen fantasztikus könyv. Teli érzelemmel,
vívódással és egy ország történelmével.
Kedvenc idézetek:
„Amikor már nem tudok beszélni a könnyektől, vonalban marad, és hallgatja, ahogy sírok. Vigaszt nyújt nekem óceánok és országok távolából, és a fájdalom jelentkezése óta most először közel engedem őt magamhoz.”„– Elmondhattam volna neki, hogy van más út is.– Van? – vette fel Stephen Amísá elhajított kavicsát. – Gyerekkoromban órákig eljátszottam egy karddal meg egy pajzssal. Apám megkérdezte, kivel harcolok. Készülök a rosszakra, feleltem. Mire ő, hogy néha önmagával vívja az ember a legkeményebb csatáit.”„Menekülni akart a sorsa elől, és a halál tűnt számára az egyetlen megoldásnak.”„Remény – csakugyan könnyű szó, mégis mély jelentést hordoz.”„– Szerettem. Most is szeretem – helyesbített. Elrúgott egy kavicsot, és nézte, ahogy bepattan a bokrok közé. – Az ilyesmi nem ér véget a halállal. – Nagy levegőt vett, majd folytatta: – Nem is tudom, mondtam-e neki valaha. – A fejét ingatta. – Most már késő.”„– Nem kell szabadkoznia – nyugtatta meg a férfi. Megvárta, míg Amísá a szemébe néz. – Lehet, hogy fontos megtanulnom a tánca lépéseit.”„Idővel aztán elfogadta, amit mindnyájunknak el kell fogadnunk. Hogy a távozókat olyasfajta indíték mozgatja, amely erősebb a maradásnál.”
Értékelés:
Ha megszeretnéd vásárolni a könyvet akkor itt tudod
megtenni:
Köszönöm, hogy benéztél. 😊
Patti 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése