Értékelés: Jeremy Dronfield - A fiú, aki követte az apját Auschwitzba

„Lelkierőre volt szükség ahhoz, hogy valaki osztozzon és szeressen egy olyan világban, ahol az önzés és a gyűlölet volt a valuta. És a túlélés sosem lehetett biztos.”

,,A fiam a legnagyobb örömöm. Erőt adunk egymásnak. Egyek vagyunk. Elválaszthatatlanok."

1939-ben Gustav Kleinmannt, a bécsi zsidó kárpitost elhurcolják a nácik.

Kamasz fiával, Fritzcel együtt Németországba, Buchenwaldba küldik, ahol elképzelhetetlen megpróbáltatás veszi kezdetét, amikor megverik, éheztetik és a koncentrációs tábor építésére kényszerítik őket.

Amikor Gustavot áthelyezik Auschwitzba, ami egyenlő a halálos ítéletével, Fritz nem hajlandó elengedni az apját. Miközben átélik a rengeteg szörnyűséget és szenvedést, csupán egyetlen dolog marad állandó, ami életben tartja őket: a szeretet apa és fia között.

A regény alapjául Gustav titkos naplója és egy mélyreható kutatás szolgált. Az olvasók most először találkozhatnak apa és fia igaz történetével - a bátorság és a küzdelem páratlan mementójával.

Egy megindító elbeszélés egy apa és fia küzdelméről, hogy együtt maradhassanak és túléljék a holokausztot.

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ

Oldalak száma: 512

Borító: KEMÉNYTÁBLA

Súly: 534 gr

ISBN: 9786155929236

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2019

Árukód: 2721892 / 1180683

Fordító: Moldova Júlia

Személyes véleményem:

A maga módján ez egy csodálatos könyv. Egyszerűen még mindig hihetetlen, hogy ez az egész megtörténhetett. Jó pár könyvet olvastam már a témában, de még mindig tudott újat mondani, tudott elborzasztani és szívet összetörni. Szavakkal el sem mondható, hogy mit éreztem az olvasás közben. Az elején úgy voltam vele, hogy biztos nagyon hamar el fogom olvasni, hisz teljesen biztos vagyok benne, hogy letehetetlen lesz. De egy valamire még én sem számítottam, még pedig arra, hogy könyörtelenül őszinte lesz. Beismerem jó párszor lekellett tennem, hisz kellett a lelkemnek egy kispihenő, volt, amikor már én sem bírtam olvasóként azokat, amiket mások évekig tűrtek. Ezek az emberek, akik túlélték egytől egyig hősök. Legalábbis számomra. Nagyon sok új információt is közölt velem a könyv. Ezek nagy része csak még jobban elborzasztott, hisz én máshogy tudtam, máshogy hallottam és mikor elém került a könyörtelen valóság akkor csak ültem és nem értettem. Igen Hitler és Németország bűnössége egyértelmű, de ahogy haladtam a könyvben előre egyre jobban világos lett, hogy nem ők az egyedüli hibásak. A többi ország épp ugyanúgy felelős ezért a szörnyűségért, igen még mi magyarok is. Méghozzá nem is kicsit.

Borító:

Örültem neki, hogy nem volt túlbonyolítva. Egy ilyen típusú könyvhöz tökéletesen megfelel. A pillangó számomra az embereket jelképezi, akik a koncentrációs táborokba kerültek. Akik szabadok lehetnének egy másik korban, akik nem érdemelték meg, amit velük tettek. Az emberek, akik csak élni szerettek volna…szabadon. A pillangó el tud repülni bárhova, szabad tudna lenni, de ha le van láncolva, akkor már nem szabad és soha nem is lesz az.

Magáról a könyvről:

A történet a második világháború idején játszódik. Megismerjük az író által, hogy milyen okoknak következtében sodródott Ausztria a németek kezéhez és hogyan alakult innentől kezdve a zsidók élete. A történet főszereplői a zsidó népen belül kimondottan a Kleinmann család. Gustav kárpitosként dolgozik, saját üzlete van és bár nem élnek fényűzően mégis elboldogulnak. A felesége Tini otthon van és háztartásbeli. Ebben az időben a nők nem igazán dolgoztak, inkább otthon voltak és a ház körül serénykedtek és ez mellett gyereket neveltek. A családba négy gyermek született Edith, Herta, Fritz és Kurt. A gyerekeknek komoly elképzeléseik voltak arról, hogy mik szeretnének lenni, milyen életre vágynak. Majd egy nap minden megváltozott. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire más volt ez az időszak. Felfoghatatlan, hogy ennyire számít, hogy ki melyik vallást képviseli, miben hisz. Ha pedig belegondolunk abba, hogy ez a szemlélet a mai napig megvan csak még jobban elborzaszt. Hisz a mai napig megszóljuk azt, aki más, mint a többi. Mindegy, hogy fehér vagy barna, gazdag vagy szegény, vékony vagy duci. Lehet szeplős, kék szemű vagy ügyetlen. Eltelt 80 év a világháború kezdete óta és a mai napig nem tudtuk megérteni, hogy minden ember egyedi. Minden ember olyan, amilyen és ezért nem szabad elítélni. Persze ezek a szurkálódások nem ugyanazok, mintha a koncentrációs táborba tennénk őket, de az embereknek ugyanúgy fáj.

Miután Adolf Hitler mindenképpen megakarta akadályozni az Osztrák szavazást, ezért felszólította Schuschnigg kancellárt, hogy mondjon le, törölje el a szavazást és a Hitlerhez hű embereknek adja át a hatalmat. A kancellárnak nem sok lehetősége volt, hisz az ország nem állt készen egy háborúra, ezért bejelentette a lemondását. Innentől kezdve pedig minden megváltozott. Nem szeretném leírni a lépéseket és hogy pontosan mi is történt, hisz nem spoilerzni akarom a könyvet. A lényeg, hogy megalakultak a koncentrációs táborok. Gustav és Fritz bár külön lettek elvíve mégis egy isteni csodának köszönhetően egy táborba kerültek. Innentől kezdve egymásban tartották a lelket. Amin keresztül kellett menniük az embertelen és a körülmények is azok voltak. De ne felejtsük el, hogy azok sem éltek biztonságban, akik nők vagy gyermekek voltak, hisz védettséget senki nem élvezett. Bár az ő deportálásuk később történt, nap, mint nap rettegésben éltek. Vajon mit érez egy asszony, aki megakarja menteni a gyermekeit a biztos haláltól, de folyton falakba ütközik? Én csak elképzelni tudom, hisz nincs gyermekem, de akiknek van azok tudják mekkora kínokat élhettek át ezek a nők.

Ezek az emberek rengeteg mindenen keresztülmentek. Mind fizikailag és lelkileg. Egyszerűen felfoghatatlan. Viszont egy remekül megírt könyvet tarthattam a kezemben még akkor is, ha bármilyen nagy borzalmakat is dolgozz fel.

Nem olvastam még az írótól, de nagyon becsültem, hogy megpróbálta rengeteg oldalról körül járni a dolgokat. Nemcsak két ember beszámolója alapján írta meg, hanem megpróbált minél több embert megkérdezni, a naplóban és az memoárokban, interjúkban említett vagy épp csak megnevezett személyek alapján felkeresni és az ő emlékeiket is felhasználta, hogy minél pontosabban írja meg a könyvet. A történelemből nagyon sok minden fennmaradt, hisz a koncepciós perek is elég sok helyreigazítást hoztak. Szerintem még nem olvastam olyan könyvet, amely ennyire precízen, történelmileg helytállóan meglett volna írva.

Az író nem egy következő könyvet akart erről az időszakról, hanem egy olyat, ami pontról pontra beszámol arról, hogy mi, miért és hogyan történt. Bepillantást kaptunk az emberek életébe, nehézségeibe és fájdalmaiba.

Még jobban megnyert magának, hogy nem egyetlen egy ember szemszögéből láttuk, hogy mi történt, hanem minimum 6 emberéből. Ehhez pedig nagyon sok utánajárás, idő és energiaráfordítás kellett. E mögött a könyv mögött rengeteg munka áll és ez tetszett benne a legjobban.

Személy szerint én azt mondanám, hogy legalább egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, azt már meg sem merem kockáztatni, hogy a 12.évfolyamosoknak betenném a kötelező olvasmányok közé. Hisz ők már elég nagyok ahhoz, hogy megértsék és felfogják ezt a szörnyűséget.

Viszont azoknak, akik kíváncsiak erre az időszakra és még több ismeretre szeretnének szert tenni teljes szívből ajánlom.

A könyvet ITT tudod megrendelni.

Idézetekért a könyvből pedig látogassatok el IDE, hisz párat már írkáltam számotokra. :)

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti. 👀❤