Érékelés: Karen Fortunati - Semmi súlya

A fájdalom az fájdalom. Ezért ültök ma ebben a teremben. A lényeg, hogy tanuljatok meg biztonságosan megbirkózni a fájdalmatokkal.

Fülszöveg:

Bipoláris zavar – olyan, mint egy halálos ítélet.

A tizenhét éves Catherine Pulaski tudja, hogy Semmi eljön érte. Semmi, a Catherine bipoláris zavarából születő pusztító depresszió egyszer már majdnem győzedelmeskedett felette: ekkor akart először öngyilkos lenni.

A bipoláris zavar egy életre szól. Soha nem múlik el. Talán pillanatnyilag hat a gyógyszer, de Semmi vissza fog térni. Csak idő kérdése.

Így hát Catherine egy régi balettcipős dobozban gyógyszereket gyűjtöget, és arra készül, hogy kioltja az életét, még mielőtt Semmi újra élőhalottá változtatja. De még mielőtt megtenné, rövid bakancslistába kezd.

A bakancslista, a család támogatása, az új barátok és egy újfajta kezelés együttesen elkezdi lebontani Catherine elszigeteltségének falait. A probléma csak az, hogy a terv már olyan régen megszületett a fejében, hogy a jövő talán már nem is létezik a számára.

Ez a történet a veszteségről, a bánatról és a reményről szól, valamint arról, hogy a szeretet különféle formái – az anyai szeretet és a romantikus, plátói szerelem – milyen hatással vannak egy fiatal nő küzdelmére a mentális betegségével és a kezelés stigmájával.

Sosem leszek normális.

A mánia nem zavar. Inkább az ellentéte, Semmi akaszt ki. Halálra rémülök tőle.

Aki még soha nem érezte így magát, az nem tudja megérteni, milyen, amikor az érzelmek szabadságra mennek. Az érthetetlen, kimondhatatlan súly reménytelensége.

Mégis mennem kellene előre.

Élni, még ha tudom is, hogy előbb vagy utóbb vissza fog térni.

Magánzárka Semmi fekete tundrájában.

Ez nem élet.

Szóval van egy tervem.

A remény ott lapul, ahol a legkevésbé számítasz rá.

Őszinte és életigenlő írás egy máig tabutémának számító betegségről. Utat mutathat a mentális betegségekkel élő tinédzsereknek és szeretteiknek.

Képet nyújt egy ismeretlen, rémítő világról.

Kövesd Cath sorsát és éld át a reményt!

Oldalszám: 384

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: The Weight of Zero

Fordító: Cseh Réka Zsuzsanna

ISBN: 9789634574163

Országos megjelenés: 2018.10.05

Termékkód: 7996

Valahogy ebben az évben folyamatosan szembe jönnek velem, a különféle betegségekkel kapcsolatos könyvek. Egyre több kiadó csap le ezekre a témákra és adják ki folyamatosan. Az elején nem éreztem azt, hogy nekem még egy hasonló kaliberű könyvet el kellene olvasnom, de aztán meggondoltam magam. Valahogy ahányszor átolvastam a fülszöveget folyamatosan közelebb éreztem magamhoz a történetet. Egyre jobban kíváncsi voltam mit tud adni nekem ez a könyv. Hisz a többiből is rengeteget tanultam az elfogadásról, az őszinteségről és arról, hogy meg kell nyílnunk mások felé. Majd mikor pár hete újra szembe találtam magam vele már nem ellenkeztem csak hagytam, hogy velem jöjjön, és együtt lépjünk rá a bipoláris zavar rögös útjára. Hogy kaptam-e valamit a könyvtől? A válaszom egy hatalmas igen. Rengeteg dologra rávilágított például arra, hogy mennyire keveset tudok erről a betegségről és, hogy mennyit számít egy ember életében a támogató közeg.

Tudtommal ez volt az írónő első könyve, ami számomra eléggé érdekes volt. Első könyves íróként valamilyen szinten egy nehéz témát boncolgatott. Amihez valamilyen szinten komoly utánajárásara van szükség, ha nincs közelebbi tapasztalata a betegséggel. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mivel rukkol elő az írónő és mennyire lesz valósághű a betegség és ez az egész.

Borító: 5/5

Számomra nagyon lenyűgöző volt. Igazából én se tudtam volna máshogy elképzelni. Nálam a színek a semmit jelképezik, akitől annyira fél Catherine. Ő pedig ott van az egésznek a közepén és fogalma sincs, hogyan legyen túl ezen az egészen. Persze alapból is felfigyeltem volna a borítóra mivel érdekesnek találtam. Így került az elején a kezembe és csak miután elolvastam a fülszövegét csak azután kezdtem összefüggéseket gyártani hozzá.

Magáról a történetről:

Az elején nem éreztem magaménak a címet valahogy mindig hozzátettem az A betűt, valahogy így jobban megmaradt bennem (még most is kitöröltem az elejéről). Nagyon zavart és hiába tudom, hogy már magának a SEMMINEK is mekkora jelentése van. Nálam akkor is kell az az A betű. Catherine  elmagyarázza, hogy a semmi-t ő találta ki névnek arra a depresszióra, ami megtámadja és legyűri őt. Ezek azok a napok, amikor a legrosszabb állapotba kerül, amikor már úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Cathről hamar megtudjuk, hogy most harmadéves a gimnáziumba és azt is, hogy egyszer már eljött érte a sötétség, mely ahhoz vezetett, hogy majdnem megpróbálta megölni magát. Olyan nyíltan tálalták elénk, hogy egyszerűen súlyt rakott vele a vállamra. Majd kiderült, hogy nem adta fel a tervet. Egy cipősdobozon belül volt tárolva a halálát okozó fegyverek. Amit még megtudott menteni gyógyszereket, azokat oda rejtette és, amint tudta folyamatosan növeltem ezt. Egy időre abba is hagytam a könyvet, hogy emésszem a dolgokat. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy egy tizenévesnek a legnagyobb biztonságot egy cipősdobozban rejtett halált okozó gyógyszerek jelentik. Majd folytattam. Tudni akartam mire jut Cath. Tudni akartam, hogy mit fog tenni. Látni akartam, hogy mi zajlik az elméjébe, ahova nem engedett be eddig senkit. Elkezdett írni egy bakancslistaszerűség valamit, de abból mégis más lett. Olyan dolgok, amiket megélt és boldoggá tették.  De vajon belegondolt valaki abba milyen lehet neki? Milyen az ő élete? Cath megélte azt, hogy előtte hal meg a nagymamája. Ott volt mellette az utolsó perceiben és végig nézte a haláltusáját. Ez pedig elindította benne a bipoláris zavart. Ami innentől kezdve folyamatosan végig kísérte az eddig nem túl hosszú életét. Cath egy darabig megpróbált ezzel együtt élni. Mármint amennyire lehetett. Elmondta a két legjobb barátnőjének, hogy mi történik vele, akik ahelyett, hogy támogatták volna. Abban a másodpercben elfordultak tőle, amint megtudták, hogy mit is jelent ez a szó. Egyszerűen rosszul éreztem magam már az miatt, amin ennek a szegény lánynak keresztül kellett mennie. De a helyzet bármennyire is ezt mutatja nem volt szomorú. A semmi tudta jól, hogy el fog jönni érte. Tisztában volt vele és addig, amíg ez nem jön újra elő, addig a legtöbbet akarta kihozni az életéből. Ezen felül voltak nagyon szívmelengető részek. Akik a maguk szeretnivaló módján kedvesek és viccesek voltak. Itt kell megemlítenem Nonnit. Egyszerűen annyira megszerettem Michael nagymamáját, hogy az hihetetlen. Közvetlen volt és nyílt, de közben, ahogy elképzeltem pár részt az mindig  megmosolyogtatott. 

Számomra tökéletesen jól megmutatta az írónő, hogy mit tartalmaz ez a betegség. Nagyon sok személy a szívemhez nőtt és persze voltak, akiket felgyújtottam volna a francba. Valahogy ezeknél a regényeknél mindig ott van a kettősség. Az, hogy az emberek nagy része mennyire nem befogadó. Ahelyett, hogy támogatná, ezeket az embereket vagy csak elkerülné, ha az első variáció nem megy, inkább belé rúg. Viszont valamilyen szinten érződött rajta, hogy ő is igazi fiatal és megtapasztalja az életet. Hisz a gimivel egy új világ nyílik meg mindenki számára. Nagyrészt a legjobb barátaink egy idő után eltávolodnak tőlünk és mi új barátságokat kötetünk. Ennek tudható be, hogy Cath régi barátai nem voltak a lány mellet, ez pedig az is bizonyítja, hogy egy idő után úgyis másik útra léptek volna. De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet új barátokat szerezni. Ez a lány esetében is látszódott. Bármennyire is félt és volt bizonytalan. Neki is szüksége volt a barátokra, az emberi kapcsolatokra. Mint ahogy a legtöbb gimnazista neki is meg kellett tapasztalnia az első csókot, a szerelmet és, hogy milyen egy kapcsolat. Ezek elmaradhatatlan dolgok és neki is hiányzott. Cathnek nem csak a betegségével, de magával is meg kellett küzdenie. Hisz mióta egyszer cserbenhagyták, félt újra nyitni bárki felé is. Folyamatos fél igazságok és füllentések tarkították az életét. Egyszerűen szomorú volt, hogy ennyire nem tud megbízni senkiben. Persze tökéletesen megértettem. Hihetetlenül erős lány volt, hiába hitte magát gyengének a betegsége miatt. Volt benne élni akarás, még ha nem is vallotta volna be magának az elején. 

 Kedvenc szereplők:

Számomra nagyon sok ember a szívemhez nőtt. De leginkább Cath és Nonni, ezért inkább csak őket említem meg komolyabban.

Cath: Mint már említettem hihetetlenül erős lány. Egyszerűen azon, amin keresztül ment az nagyon meredek. Az pedig, hogy ezeken mivel félt bizalmat szavazni bárkinek is, így nagyrészt egyedül. Persze az édesanyja folyamatosan mellette volt, de már neki, sem mert megnyílni. Nem akart neki több szenvedést okozni. Hihetetlen erő és kitartás volt ebben a lányban és én rettentően büszke voltam rá. Hisz tudom, hogy rengeteg ember él ezzel a betegséggel mindennap. Élnek, tesznek és küzdenek.

Nonni: Hihetetlenül humoros volt a mami. Egyszerűen mikor az érezted, hogy tolakodó lenne még akkor is olyan szeretetteljesen és viccesen tette, hogy nem tudnál rá haragudni. Talán minden történetbe kellene egy ilyen szereplő, akik kicsit elveszik ezt a komolyságot és sokkal jobban magadhoz nő miatta a könyv. Nála jobb szereplőt el sem tudtam volna képzelni.

Ha egy kicsit is felkeltettem az érdeklődésed akkor itt tudod megrendelni a könyvet:

Karen Fortunati: Semmi súlya

Köszönöm, hogy benéztetek, 

Xoxo, Patti. 👀💕