ÉRTÉKELÉS - L. J. Wesley : Egy űrállomás-takarító naplója

Elsősorban szeretném megköszönni L. J. Wesley-nek, hogy elolvashattam a könyvét.  :) Magamtól nem vettem volna rá a fáradtságot, és így meg lettem volna fosztva egy nagyon jó könyvtől és rengeteg kalandtól.

Fülszöveg:

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.

ISBN: 978-615-56653-9-4

Oldalszám: 138

Kiadó: Colorcom Media

Őszinte leszek. Soha nem olvastam scifit. Szerintem nem is az én stílusom. Szóval legyen mindenki büszke, hogy elolvastam és még tetszett is. Sajna még naplóregényt se olvastam, így minden értelemben ez az első. Ha pedig arra gondolok, hogy egy magyar író szerettette meg velem a scifit és a naplóregényt, még büszkébb vagyok. :D

Elsőnek féltem, hogy unatkozni fogok olvasás alatt, mivel azért 138 oldal nem tűnik sokkal, de már az első pár oldal izgalmas volt, hisz egyből belevágtunk a közepébe. A cím arra sugallana, hogy végig csak egy űrhajón leszünk és megmutatják milyen egy takarító élete. De máshogy történt. Izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba kerültünk. Megismertük egy csomó űrállomást, harcoltunk a Xendonon és szomorú voltam mikor valaki meghalt. Teljesen beleéltem magam. Olyan, mintha én is ott lettem volna Lydiáékkal a csatatéren. Nagyon megkedveltem mindenkit. Főleg Maxot.

"Nem tudom, hogy valaha kézbe veszi-e bárki ezt a naplót, elvégre csak azért készítem, hogy kevésbé unatkozzak, de biztos ami biztos alapon bemutatkozom. A nevem Max. Csak így egyszerűen.– Felp, a Lemro nem erre van. "

 Annak ellenére, hogy a történet alapján alig van emberi létforma az utazások alatt jó párral találkozunk. Már az elején kiderül, hogy Lydia is az és ez tetszik Maxnak. De nem ő az egyetlen ember a történet folyamán még 3 leányzóval is találkozhatunk.

"– Deja vu. – morogtam az orrom alatt, miközben rávigyorogtam Lydiára.

– Hogy mi?

– Semmi. Csak egy földi kifejezés."

A másik, akit nagyon megkedveltem az Felp. Vicces és érdekes szereplő és mindent túl él, de csak, ha Max vele van. Különben el van veszve. Minden izgalmasabb dologba beleviszi Maxt is. Így még több bolygót megismerünk.

"– Tudom, csak beugrunk valahova.

– Hova? – Felveszek egy melót. Közel vagyunk, gondoltam két legyet ütünk egy csapásra.

– Jólvan. Csak kérlek, ne keverj bele semmire.

– Ugyan komám. hát úgy ismersz te engem?

– Úgy."

 Külön ajánlását nem írok. Szerintem mindenkinek tetszeni fog, aki egy kicsit szereti az izgalmasabb könyveket. Szóval bátran ajánlom mindenkinek.

Köszönöm, hogy elolvastátok, Pati. :)