A valóságon túl

  Szerinted képes vagyok egyszerűen csak megállni, hogy rád gondoljak minden átkozott nap minden másodpercében? Annyival könnyebb lenne minden, ha ki tudnálak verni a fejemből, Kismadár! Őszintén? Én is sokáig ellenálltam ennek a könyvnek. Az utóbbi időben tudatosan kerülöm a túlzottan felkapott olvasmányokat, mert rengetegszer futottam már bele olyan „mindenki imádja” történetekbe, amik számomra maximum közepesek voltak. Főleg, amikor olyan bloggerek magasztalják őket, akiknél még sosem láttam negatív véleményt… ott mindig bekapcsol bennem a vészcsengő. De hát a kíváncsiság nagy úr. És most kivételesen nagyon jól tettem, hogy engedtem neki. Ez a könyv pozitív csalódás volt. Nem kicsit. Nagyon. Nem állítom, hogy minden fordulat teljesen váratlan lett volna – a befejezést például nagyjából 50–100 oldallal korábban már sejteni lehetett, és több lehetséges forgatókönyv is lejátszódott a fejemben. Az egyik fontosabb szereplő halála sem ért sokként, inkább az érdekelt, hogy ki lesz ...

  Akkor tudod, hogy egy valóban különleges ember van melletted, ha nem engedi neked, hogy elrontsd az életed. Az írónő neve az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel az olvasók körében, különösen annak köszönhetően, hogy az egyik regénye filmes feldolgozást is kapott, amit a Magyar mozikban a napokban mutattak be. Ennyi figyelem mellett számomra is elkerülhetetlenné vált, hogy végre kézbe vegyek tőle egy könyvet. A választásom a Törésre esett – és már az első fejezetek után biztos voltam benne, hogy nem egy könnyed történet vár rám. A regény azonnal a közepébe vág: megismerjük a nyolchónapos terhes Tegant, aki egy hóvihar kellős közepén indul útnak, hogy felkeresse az egyetlen testvérét. Bár a kislány, akit a szíve alatt hord, nem volt tervezett, Tegan már most erős kötődést érez iránta. A történet egyik fájó pontja, hogy a gyermek apja korántsem osztozik ebben az örömben. Az út azonban tragikus fordulatot vesz: Tegan soha nem érkezik meg a céljához. A sors egy különös házas...