Értékelés: Karina Hale - Az elérhetetlen uralkodó
„Mindenki
emlékszik a pillanatra, amikor szerelmes lesz.”
Fülszöveg:
Amikor
jelentkeztem az álláshirdetésre, azt hittem, ez is olyan munka lesz, mint a
többi: egy arisztokrata családnál leszek nevelőnő. Aztán rájöttem, mekkorát
tévedtem. A két kislány, akire vigyázok, történetesen két hercegkisasszony.
Édesapjuk a
megözvegyült dán király. Az új otthonom? Koppenhága királyi palotája.
Nehéz megszokni az
új életemet, de nem az a legfőbb gond, hogy a lányok még mindig az édesanyjukat
gyászolják.
A probléma az
édesapjukkal van.
Hűvös,
kiszámíthatatlan, és olyan fürkésző tekintettel néz, hogy a hideg futkos a
hátamon.
Aksel király azért
vett fel, hogy a lányaira vigyázzak, miközben kerül, ahogy csak tud.
Minél tovább
maradok a palotában, annál inkább vonzódni fogok hozzá. Nemcsak jóképű, de
olyan kisugárzása van, aminek nehéz ellenállni. Az asztalnál folyamatosan engem
néz, finoman mindig egymáshoz érünk a folyosón, és futó pillantásokat váltunk.
Mindegy, mit érzek iránta, úgysem lehetünk együtt.
Karina Halle regénye, Az elérhetetlen uralkodó lángra gyújtja az olvasókat túlfűtött szexualitásával és kendőzetlen párbeszédeivel. Egy újabb romantikus királyi történet, amely megdobogtatja a szíveket.
Kiadó:
ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak
száma: 382
Borító:
PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:
342 gr
ISBN:
9786155763564
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve:2021
Árukód:
2739579 / 1193254
Sorozat:
ÉSZAKI DINASZTIÁK
Fordító:
Goitein Zsófia
Személyes véleményem:
Ammennyire elakartam olvasni a könyvet, annyira nem
sikerül el kezdenem. Sajnos, hogy a covid-19 volt-e a bűnös vagy valami másik
nyavalya sajnos nem tudom, de 2-2,5 hétre lebetegedtem. Természetesen a doki
jelezte, hogy a biztonság kedvéért 10 napig ne hagyjam el a ház belső
területét. Ami miatt most mindenki azt gondolhatja, hogy akkor bőven volt időm
aludni, de jelzem, hogy nem. Konkrétan csak aludtam, ha már felkeltem valamiért
az is annyira megerőltető volt, hogy több órás alvást eredményezett utána. Emiatt is került a könyv a márciusi
olvasások közé. Szóval elnézést mindenkitől, aki hamarabb várta a
véleményemet róla.
De jöjjön is a könyvről a véleményem. 😊
Sikerült abba a hibába esnem, hogy én nem tudtam, hogy
ez egy harmadik rész, de megnyugtattak, hogy külön-külön is olvasható a könyv.
Mondjuk nagyjából a könyv felénél tartottam mikor ezt valaki jelezte nekem. Az
írónő könyveit imádom csak tavaly eléggé megcsappant az olvasásaimnak száma.
Talán azért is, mert elég sok minden történt velem és nem az olvasás volt, ami
elvitte így az időm. De ahogy elkezdtem a könyvet egyszerűen iszonyú nehezen
tudtam letenni. Máskor nem egy negyvenperces vonatúton fogok szerintem olvasni
egy ilyen könyvet. A negyvenperc alatt 62 oldalt olvastam, ami szerintem eléggé
bizonyítja, hogy fenntartja az érdeklődést és egyszerűen visz magával. Imádtam
Akselt és Aurora-t, sőt szerintem mindenkit. Na, jó Helenat és Nicklast nem,
őket már az első másodpercben meggyűlöltem. Emiatt is szeretem Karinat, olyan könyveket
ír, amiket egyszerűen nem lehet nem szeretni, imádom a stílust, amit képvisel.
Magáról a könyvről:
A történetet két szereplő szemszögéből láthatjuk,
ebből kifolyólag Aksel emlékeivel kezdődik, ami igazából elindítója az egész
cselekménynek, hisz nélküle nem kerülne a képbe Auróra. Az egész két évvel
ezelőtt Madeirán kezdődik ahova Aksel azért, megy, hogy meglepje a feleségét.
Most azt gondolnánk, hogy milyen cuki tőle, de nem tévedtek. A meglepetés azért
történik, mert Aksel, aki nem más, mint a király rájön arra, hogy a felesége
megcsalja, amit valljunk, be nem mindenki vesz jó néven. A férfi próbálja
hidegvérrel kezelni a dolgokat, de nem jár sok sikerrel hisz végül végzetes
baleset következik be. Melynek hatására a királyné életét veszti. A szeretője
természetesen életben marad, hisz miért ne élné túl és keserítené meg mások
életét? A kérdés természetesen költői, de ebből kifolyólag a kezdett érdekessé
válni a történet. A királyné halálával félárván hagyott két gyerkőcöt, akik így
csak az apjuk támogatását élvezték. Oké ez nem teljesen pontos, de a család nem
igazán tudta, hogy hogyan segítsen túlélni a gyászt a lányoknak és az apjuk se
volt mellettük, hisz nekik ezerféle királyi kötelessége volt. Így jött a képbe
később Aurora. A lánynak nagyon barátságos és szerethető természete van. Imádja
a gyerekeket és ért is a nyelvükön, ami nagyon fontos. Hisz nem elég, hogy
valaki szeresse a gyerekeket, de fontos, hogy tudjon velük bánni. Ehhez pedig
nagyon ért a lány. Emiatt is kapta meg az állást, hogy a királyi családnál
lehessen dada, bár a királynak annyira nem tetszett. Mégis mindkettőjüknek volt
múltja, rejtegetni valója. A királyét már tudtuk, de Aurora egy titok volt,
amit nagyon sokáig nem tudtunk megfejteni.
Egyben az egész:
Bár én nem olvastam az első két könyvet, így első kézből mondom, hogy a könyvek külön-
külön is olvashatóak. Egyáltalán nem vesz el az olvasás élményéből, hogy nem olvastam az első két rész. Így legalább mindenkit most ismertem meg. De természetesen elfogom olvasni az első két részt, hogy érdekesebb legyen a dolog, így szerintem visszafelé. A történetben kellő romantika, izgalom, titok van, mely annyira jól összevan rakva a könyvben, hogy visz magával. Ha csak öt perced van leülni, olvasni akkor le se ülj. Nem fogod tudni letenni, vagy végig azon fogsz gondolkodni, hogy vajon mi a következő lépés, mi fog történni, amíg te mással foglalkozol és nem a két szereplővel. Szóval én csak ajánlani tudom. Komolyan. Miért ülsz még a gép előtt és olvasod az én kis írásom ahelyett, hogy lejjebb mennél és megnyitnád az egyik könyv áruházat, hogy megvásárold? Mire vársz még?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése