Értékelés: Viola Ardone - Gyerekvonat
A második világháború után gyerekek százezrei maradtak árván vagy félárván. Ahogy akkoriban a világ számos gyermekmentő akciója keretében, Nápolyból is vonatoztattak gyerekeket Olaszország északi részébe, ahol a kicsik jobb körülmények között élhettek pár hónapig. Amerigo Speranzát, az alig nyolcéves kisfiút is elküldi írni-olvasni nem tudó, filléreken tengődő anyja Modenába, hogy egy idegen családban cseperedve kicsit felhizlalják és ki tudja pihenni a háború lelki megrázkódtatásait. Amerigo elbeszéli félelmekkel teli útját az idegenbe, ahol alig érti az északi nyelvet, de ahol befogadásra talál, sőt még egy hegedűt is kap.
A zene iránt élénken érdeklődő fiú a nyáron visszakerül anyjához, ahol azonban meg nem értés és a régi nyomor várja. Amikor anyja az ő legféltettebb kincsét is eladja élelemért, elhatározza, hogy megszökik és újra vonatra száll.
Amerigo története sok ezer kisgyerek történetéből kerekedett. A balladai mélységű, igaz mese Viola Ardone, a tehetséges olasz írónő regénye, amely 2018-as frankfurti könyvvásár egyik szenzációja volt, és 25 nyelvre lefordították.
Személyes véleményem:
Nagyon vártam, hogy végre én is olvashassam a könyvet. Egyszerűen már a fülszövege felkeltette a figyelmem. Aki ismer az tudja, hogy imádom a történelmi könyveket és az egyik kimondott kedvencem a második világháború és az utána lévő újrakezdés. Olyankor mindig hálát adok, hogy az én életemből kimaradt a háború.
Ahogy bemutatja az író a kettészakadt Olaszországot, hisz hiába volt egy ország mégis olyan volt, mintha két külön földrészen lennék. Egyszerűen borzalmas lehetett a Déli oldalon élni. Megrendítő, mégis egy csodálatos könyv.
Magáról a könyvről:
1946-ban az Olasz Kommunista Párt vonatokat indít az ország Déli nyomornegyedeiből, hogy a gyermekeket északra vigyék, ahol a családok jobb helyzetben vannak, mint az ország azon részén.
A könyv az elején bemutatja, hogy milyen az élet a Nápoly-i nyomornegyedben. Ahol, ha
Amikor a vonatok híre végigment a városon vegyes érzésekkel fogadták. Volt, aki azt mondta, hogy a gyermekeket Oroszországba viszik, hogy levágják kezüket, nyelvüket. Rengeteg tévhit látott napvilágot. A szülők mégis féltve, de reményekkel telve engedték el gyermekeik kezét, hogy valami jobbat tudjanak számukra biztosítani.
Az egyik ilyen gyermek Amerigo Speranza volt. A fiú édesanyja második gyermeke, bátyját mégsem ismerhette, mivel az születése előtt, betegségben meghalt. Édesanyján kívül senki mása nem volt, hisz édesapja a tudomása szerint Amerikába utazott szerencsét próbálni, de majd egyszer visszajön értük és mindenük meglesz.
A hétéves kisfiú felszállt a vonatra és végre mindent megkapott, amire valaha vágyott. Volt új cipője, nem éhezett, voltak testvére. Szerető apa és anya kép. Ezenkívül hegedűt is kapott, az iskolában nyugodtan tudott tanulni. Egyszerűen nem volt semmi, ami miatt szomorkodott volna, pedig az édesanyját azért hiányolta, de végre igazán boldog volt.
Majd mikor az idő letelt, a gyermekek egyrésze Amerigoval együtt visszatért a nyomornegyedbe, de valahogy a fiú nem tudta elfelejteni a másik családját és azt, amit ott megkapott. Nem tudott erről beszélni senkivel, édesanyja pedig rideg volt és elfordult tőle. A hegedűjéből is pénzt csinált. A fiú egyszerűen összetört és ahogy ő is, úgy én és szerintem a többi olvasó is összeomlott.
Egyben az egész:
Egy csodálatosan megírt történet az északi és déli ellentétről. A történetben volt pár év ugrás. Amibe még több érzelmi hullámot kaphattunk. Nem tudtunk meg mindent. Rengeteg kérdésre nem érkezett válasz mégis teljesnek érzem magam. A háború súlytotta országot gyermekszemmel meséli el nekünk az írónő, emitt lett annyira szívfacsaró. Egy felnőtt mindent próbál másképp látni, olyannak amilyennek szeretné, de egy gyermek a valóságot mutatja be. Még mindig próbálom megérteni Amerigo és az édesanyja kapcsolatát. Egyszerűen nem értem, hogy bánhatott valaki, így a gyermekével. Annyi kérdés és talán pont ezek miatt a kérdések miatt lett ennyire erős a történet.
Ha megszeretnéd rendelni katt:
Köszönöm, hogy benéztetek,
Xoxo, Patti 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése