Értékelés: Amy Ewing - A fehér rózsa (The Jewel-trilógia 2.)

Fülszöveg:

Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 304

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

Súly: 292 gr

ISBN: 9789632617688

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2016

Árukód: 2689940 / 1160514

Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Borító: 5/5

Nem tudok rá mást mondani, mint hogy tökéletes. Az elején kicsit hiányosnak éreztem, de aztán megtaláltam, hogy melyik motívum, hogyan képviseli az elemeket csak kicsit elvonta a tűz a figyelmemet, hisz az a legfeltűnőbb. De már minden klappol. Most eltér attól, amiért az első részt megvettem, de így teljesen jól képviseli azt, amiről a könyv szól és számomra ez mindennél többet ér. Ugyanúgy megvan a varázsa, teljesen figyelemfelkeltő továbbra is és szerintem ez mindennél többet ér. Nekem pedig öröm, hogy nem kell összehasonlítanom a borítót a párválasztóéval, mert az előző ugyanolyan varázslatos volt, mint azé a sorozaté, viszont itt a második rész sokkal eltérőbb és különlegesebb.

Személyes véleményem:

Azt mindannyian tudtátok miután megírtam az első részről az értékelésem, hogy nekem első látásra és első olvasásra is szerelem volt ez a könyv. Már régen is nagyon imádtam Amy Ewing stílusát és tudtam, hogy ezzel a sorozattal sem okoz nekem csalódást. Egy olyan világot mutatott meg, ami egyszerre borzasztott el és keltette fel a figyelmemet. Gyerekeket vettek el a családjuktól, akik igazán soha nem tudták, hogy mi vár rájuk csak akkor mikor megtörtént a baj. Viszont olyan különlegesen és csodálatosan írta le ezt az írónő, hogy mindig tudni akartam mi lesz a következő oldalon és soha nem okozott csalódást. Már az első részben is voltak érdekes karakterek persze a királyi családon kívül, hisz ott volt Ash, Raven, Lucien és Garnet szóval tudtam, hogy a folytatásban sem okoznak nekem csalódást.

Viszont hiába jelent meg minden része nekem akkor csak az egyik fért bele a keretbe és már alig vártam, hogy legyen kapacitásom mind a második és mind a harmadik részre szóval, ha minden jól megy holnap már meg is kapjátok a harmadik részről is az értékelésemet. Remélem arra is kíváncsiak lesztek.

De most térjünk rá a második részre, ami számomra sokkal jobb és izgalmasabb volt, mint az első. Persze a végéről itt sem hiányozhatott a megdöbbenés és a hitetlenkedés. De, hogy mi volt pontosan azt csak a következő részről lévő értékelésemnél fogjátok megtudni.

Magáról a könyvről:

Most egy kicsi spoiler annak, aki még nem olvasta az első részt, így nagyon kérek mindenkit, hogy az, aki még nem olvasta akkor ne is kezdje el az értékelést olvasni, mert esélytelen úgy beszélni a második részről, hogy nem említek semmit az elsőről. Köszönöm.

Szóval ugye az első részt otthagytuk abba, hogy Ash és Violet lebukott a Tó Királynője előtt a kapcsolatukat illetően. Teljesen padlón voltam, hogy nem tudom mi lesz velük és nagyjából számítottam is rá, hogy nem lesz csak egy kisebb ejnye-bejnye, mert ilyet egy helyettes és egy kisérő ugye nem tehet. Meg is kapták a büntetésüket, amire számítani lehetett, hogy Ash várbörtönbe vetik és biztos, halálra ítélik, de Violet még értékes, hisz ugye nem esett még teherbe, a hercegnőnek pedig szüksége van egy gyermekre. Addig életben kell, tartani a helyettesét utána meg úgyis meghal, de továbbra se tudnak róla, hogy Violet mindenről tud. De mivel meg kell őt is büntetni és tudják, hogy mennyire kedves és jószívű máshogy büntetik meg. Így már a könyv eleje tele durvasággal és halállal, mert igen valaki meghal, de nem Ash, hanem egy másik Violethez közel álló kedves személy. Teljesen arcul csapott még engem is és konkrétan nyersen a képembe vágta, hogy a helyettesek élete nem egy álom, egy mese ahol királylányosat játszanak és a kedvük szerint szórakozhatnak.

Ami hibát elkövetnek azt már eddig is bizonyították, hogy nem marad büntetés nélkül, de most teljesen megtorolta ezzel a Tó Hercegnője Violet hibáját.

Azt mindenki tudja már, hogy Violet a szérumot barátnőjének Ravennek adta, de Luciennek Violet a legfontosabb így sikerül őt, Ash s Ravent kimenteniük az ékkőből. Már ez is elég nagydolog volt, ahogy kijutottak, de el se tudtam képzelni, hogy hogyan lehet ekkora erő ezekben a lányokban. Mivel jelenleg mindenki szökésben van Ravent kivéve, mivel róla úgy tudják, hogy halott, így a könyv eleje és közepe nagyrészt a szökésről szól, ami teljesen izgalomba hoz, hisz olyan cselekmények mozgató rúgója lesz, amiről még csak álmodni, sem mert volna.

Nagyon sokan a menekülést és a szökést szimplán csak leírnak egy mondatban viszont itt húzta és halasztotta azt, hogy valójában hova is mennek, de ettől egyáltalán nem laposodott el a történet. Nagyon szépen bemutatta a Bankot, a Füstöt és a Farmot közben és sokkal jobban tetszett, hogy valamennyire, még ha csak a szökés alatt is, de megismerhetjük, hogy milyenek a további kerületek. Közben pedig fokozta az izgalmakat, hogy Violet is mindig a feje után próbált menni, mint az első részben, így pedig izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba keveredik, ami még jobban emeli a menekülés hangulatát. A Magányos Város minden szegletét megismerjük. Sokszor Raven menti meg a helyzetet pedig nagyrészt ő csak összevissza zagyvál, hisz a Kő Grófnője konkrétan egy hatodik érzéket szabadított ki benne a kezelések alatt, amiről senki nem is tudott, de még ő maga sem. Meglátjuk, hogy valójában a másik három részen, hogyan is élnek az emberek. Megismerjük Ash családját és múltját és legfőképpen, hogy valójában milyen is ez az egész világ. Bármennyire is varázslatos és hajaz sokszor egy YA regényre, soha ne felejtsük el, hogy ez valójában egy disztópia bármilyen elemet is vesz át a Y-tól, de ettől csak még varázslatosabb és elképesztőbb lesz ez az egész.

Miután nehézségek és könnyek árán eljutnak a Farmra, azt hinnénk, hogy Lucien tudja, hogy hova kell itt mennie, de nem. Van benne egy hatalmas csavar, hogy Violetnek kell őket elvezetniük a Fehér Rózsába, mivel csak ő tudja az utat. Gondolom sejthető, hogy ez meg is történik, hisz szerintem a fülszövegen is rajta, hogy megismerik Silt, aki szintén az ékkőben lakott. Viszont ő valamilyen folytán szorosan kapcsolódik a Tó Hercegnőjéhez, de hagyom, hogy megdöbbentsen és elvarázsoljon titeket, mert tudom jól, hogy el fog. Miután Sil elmeséli, a történetét elmondja Violetnek, hogy valójában miért is van itt.

Sokkal jobban megismerjük a többi szereplő történetét persze Violetről már elég sokat tudunk és ő semmit sem változik mármint ugyanolyan szerethető és kedves, teli van erővel és nem csak várja, hogy történjen valami, ez pedig a legvégén nagyon felkavarja majd az állóvizet.

Megismerjük Asht is jobban. Elmeséli, hogy hogyan és miért lett kisérő, amit ugye nagyrészt tudunk, de eddig semmit nem tudtunk a kisérők világáról. Most minden megváltozik. Meglátjuk, milyen nehézségeik vannak és, hogy milyen kiképzést kapnak. Mennyire rémes is az, amit csinálnak, hogy néha csak eltűnnek a lányok és a családtagjaik soha nem tudják meg, hogy mi lesz velük. Egyszerűen kapunk még egy pofont, hogy lássuk, mindenki szenved az Ékkő lakóin kívül.

Garnet is nagyobb szerepet kap és megtudjuk, hogy ő miért is fordult az édesanyja ellent. Rendkívül izgalmas és tökéletes második részt kaptunk. Annyi dolog kiderül és ez mellett még mindig van meglepetés, de ha leírok mindent, akkor mi értelme lenne elolvasni? Szóval a legjobb és legizgalmasabb dolgot nem tudjátok meg, de remélem eléggé felkeltettem a figyelmeteket, hogy elolvassátok a második részt is.

Kedvenc idézetek:

„Hát nem érted, hogy szeret? Szeret, és gyűlöli magát, és sosem lesz elég jó, se neked, se a családjának, se senkinek. Ellopták, elragadták, kifordították önmagából, és minden, ami tiszta volt benne, azt hagyták megrohadni és elsorvadni. Szégyelli magát.”

„– (…) Meg tudnátok győzni, hogy húzzon ki valahogy ebből az ostoba, megrendezett házasságból? Nem élhetem le az életemet Corallal! Miniatűr teáskészleteket gyűjt!”

 „   – Bárcsak többet tehetnék – mondja. – Hasznosabb lehetnék. Négy évet töltöttem a Kísérők Házában, és csak annyit tanultam meg, hogyan kell elcsábítani a nőket. Annak nem sok értéke van.

    – Te nagyon is értékes vagy.

    – Valóban? Életem során csak annyit értem, amennyit hajlandóak voltak fizetni értem.

    – Én sosem fizettem érted – mondom. – Mégis mérhetetlenül értékes vagy számomra.”

„– Ki kell hunynia, Violet – mondja. Összekulcsoljuk a kezünket, és Raven a másik tenyerét a kemencére szorítja. – Ez nem növesztés, Violet. Hanem halál.”

„Azon a helyen megkeményedik az ember. Tükröt tart elénk, és megmutatja az emberi természet legrosszabb oldalát. Az Ékkő megváltoztatja az embert.”

Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)