A valóságon túl

„Olyan vagyok, mint egy lelakatolt könyv, amelynek elveszett a kulcsa. Magamba zártam a traumákat.” Vannak könyvek, amelyeket nem lehet egyszerűen „csak” történetként kezelni. A Lapokba zárt titkok pontosan ilyen. Nehéz elvonatkoztatni attól a tudattól, hogy az írónő saját megélt fájdalma is ott lüktet a sorok között, mégis megpróbálom most úgy nézni, mintha ez „csupán” egy rendkívül jól felépített regény lenne.   Anne L. Green Toszkána napfényes, idilli tájaira repít minket, ahol Adriana látszólag mindent megkapott az élettől: családot, biztos anyagi hátteret, elismert írónői karriert. A felszín azonban csalóka. A zárt ajtók mögött egy bántalmazó, nárcisztikus férj uralja a mindennapokat, aki fokozatosan veszi el Adriana önbizalmát, szabadságát és végül önmagát is. Ez az a történet, amely megmutatja, hogy a bántalmazás nem mindig hangos és látványos – sokszor csendes, manipulatív, láthatatlan. A könyv egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan hitelesen ábrázolja egy ilyen kapcsola...

  “Az erd ő t hó borítja, és végre itt a karácsony!”   Az ünnepi készülődés nálunk mindig különleges hangulatban telik, és idén egy igazán bájos mesekönyv is csatlakozott hozzánk. Az erdő állatai már izgatottan várják a karácsonyt – és mi velük együtt merültünk el ebben a varázslatos, havas világban.   A könyv lapjain szinte életre kelnek a szereplők:   🌲 Nyuszi papa fát hoz, közben pedig úgy szuszog, mintha tényleg mellettünk serénykedne, hogy a kandalló meleget adjon a részünkre. 🐻 A medvetestvérek szánkóznak, és ahogy lapozzuk a könyvet, szinte mi is érezzük a friss hó illatát. 🐾 Vakond úr próbál nem gondolni a karácsonyra, de persze a készülődés és a nagy sürgés-forgás őt sem hagyja hidegen. 🎁 A plüssállatok közben aprólékosan díszítik a karácsonyfát, ami annyira bájos jelenet, hogy még felnőttként is jólesik elidőzni rajta.   🎅 És a végén – mert milyen karácsony lenne nélküle – megérkezik a Mikulás is. A könyv 3D megoldása...