Értékelés: Baráth Viktória - Egy év Provence-ban

 

„Itt hagyott. Ő, akit mindenkinél jobban szerettem. Az egyetlen ember, aki megértett, aki olyan volt nekem, mintha a részem lenne. Akinek egy pillantása szebbé tette a napomat, és aki miatt úgy éreztem, van értelme élni. Most, hogy ő nincs, mégis, hogy gondolhatnám ezt?”

Fülszöveg:

A fiatalon megözvegyült Lily szürke hétköznapjait éli. Valaha imádta a belvárosi forgatagot, a nyüzsgő életet és a fotózást, amely nemcsak a munkája volt, hanem a szenvedélye is. Mára ez azonban csak egy rég elfeledett élet foszlánya maradt... Nem szívesen tekint vissza a múltjára, így viszont képtelen feldolgozni a gyászát és a traumáit. Csupán egy galéria falán lógó kép emlékezteti arra, ki is volt ő valójában.

Egy nap azonban megtudja, elhunyt férje ráhagyott egy birtokot Saint-Rémy-de-Provence mellett. Lily minden porcikájával tiltakozik az ellen, hogy oda utazzon. Nem akarja megtartani a házat és a földet. Azonban amikor kiderül, más is igényt tart rá, rádöbben, nem hagyhatja elveszni múltja utolsó darabkáit. Étienne, a fiatal szakács személyében ellenfelére akad, akivel - ha tetszik, ha nem - együtt kell dolgoznia, hogy megmentsék a birtokot.

Mindketten épp elég terhet cipelnek a vállukon ahhoz, hogy egy idő után rájöjjenek, annyira nem is különböznek egymástól, mint azt elsőre gondolták...

Baráth Viktória ezúttal a mesés délfrancia vidékre kalauzolja olvasóit, ahol mindent átjár a szabadság, az élet iránti szeretet és a szerelem. Amíg Lily rátalál a boldogságra, mi is újra hinni kezdünk a második esélyben, és rájövünk, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amiből ne lenne kiút.

Személyes véleményem:

Bár nem titok, de imádom Viki könyveit. Akármilyen témához nyúl mindig olyat tud írni, amiben egyetlen egy olvasó sem tud csalódni. Pont ugyanez történt az egy év Provence-ban könyvére is.

Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz ez a könyv és persze arra is, hogy mennyire fog tudni lekötni, hisz a baba miatt kissé lassan haladok az olvasnivalókkal.

De másfél nap alatt kivégeztem, a blogírásra kellett picit több idő, mert azokkal botrányosan elvagyok havazva, de lassan ehhez már hozzá fogok szokni. :D

Magáról a könyvről:

Lily, aki bár még roppant fiatal mégis az egyik legnagyobb tragédiával kellett szembenéznie, elveszítette a férjét. A férfit, aki a mindent jelentett számára. A halála mindent megváltoztatott a lányba. Amit régen imádott, ahhoz mára már hozzá sem tud nyúlni. A belváros nyüzsgő világa egyszerűen már sok lett számára. A fotózás, ami a munkája, a szenvedélye, a hobbija volt mostanra egy rég elfeledett emlék. Mostanra már a fényképezőgépéhez sem tud hozzányúlni. Elmúlt a varázsa, képtelen újra egyetlen egy kamerát is kézbe venni. A gyász belülről marcangolja a lelkét és senki nem tud rajta segíteni és ő sem képes magán.

Egy nap viszont váratlan üzenetet kap, egy francia ügyvéd keresi, aki a férje hagyatéka miatt szeretne vele találkozni. A férje még halála előtt vételi szándékot jegyeztetett be egy Saint-Rémy-de Provence mellett. A megállapodás szerint, ha a birtok tulajdonosa meghal akkor Lily férje lesz a birtok tulajdonosa. Az idős úr elhunyt, így Lilynek újra megkell küzdenie egy olyan dologgal, ami feltépi a sebeket, amiket próbál már a mélyre ásni. A lány úgy gondolja, hamar rendezi a dolgot és visszatér az Államokba, de az idős úr sajnos követett el hibákat, így nem egy, hanem két személy is igényt tart a birtokra.

Az ügyvédnél tudatosul Lilyben, hogy a mellette ülő Étienne is igényt formál a birtokra és nem igazán szeretne erről letenni. A lány nyaralása, így kicsit tovább tart, mint ahogy ő ezt az elején gondolta és a fiúval belekezdenek egy macska-egér játszmába. Aminek fogalmunk sincs az elején, hogy mi lesz majd a vége. A lánynak egy olyan országba, helyre kell beilleszkednie, ahol nem ismeri a nyelvet, nem ismeri a kultúrát és közben küzdenie kell azért, amit az egyetlen szerelme nekik, kettejüknek szánt. Az egyetlen, amibe kapaszkodni próbál az az, hogy Matthieu maguknak szánta ezt a birtokot. Egy kis nyugalom sziget, a nyüzsgő forgataggal szembe. Most pedig lehet, hogy elveszíti az utolsó dolgot, ami még maradt kettőjükből. Így a lány harcolni kezd, újra életet visz a napjaiba és belead mindent, hogy megmentse, ami még menthető magáért, magukért.

Egyben az egész:

Viki roppant jól nyúlt hozzá egy nehéz témához, hisz a gyász, a gyász feldolgozása nem éppen egy egyszerűn dolog. Hisz nem könnyű erről írni és úgy megragadni, hogy azok, akik pont ebben a folyamatban vannak, azoknak szintén a segítségükre legyen. Viszont én úgy gondolom, hogy amennyire lehetett, ő ezt a lécet megugrotta.

Így köszönöm Vikinek, hogy megismertette velünk emellett a francia kultúrát és közben segített az embereknek talán egy picit elterelni a figyelmüket a problémájukról.

Ha megszeretnéd rendelni: KATT IDE!

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti 😊